Sokkal fájdalmasabb volt a szülés, mint ahogy elképzeltétek? A kitolási szakaszban hol éreztétek leginkább a fájdalmat? Csak a hüvely és gát környéke vagy a derék is, has, minden? És milyen jellegű volt a fájdalom, hogy írnád le?:)

Nekem a vajúdás utolsó másfél órája nagyon kemény volt

Olyan szinten fájt,hogy összegörnyedtem

Majd székelési ingerem lett,szóltam dokinak,hogy wcznem kell...akkor mentem be a szülőszobára,megvizsgáltak, mondták,hogy még ne nyomjak

Forogtam jobbra,balra,elviselhetetlen volt,de azért mert nem nyomhattam...majd ismét megvizsgáltak

Nyomhatok,végre

Végre nyomhattam,az már nem volt annyira fájdalmas,tudtam hamarosan kezemben tarthatom kislányomat

Jön egy fájás,nagy levegő,szem,száj becsuk,álladat a mellkasodhoz szorítani,és nyomni nyomni nyomni,lefele nyomni,ugy mintha szó szerint kakilnál,oda összpontosíts

Nekem ez bevált,egy nagyon jó szülésznőm volt,elötte mondta ne hüvelybe nyomjak,hanem ugy mintha nagy wcznék

3 fájás, 6 levegővétel után született meg a kislányom

És utána minden fájdalom elmúlik

Ne aggódj,a tested tudja mi a dolga

Jön,aminek jönnie kell

Igy lettünk mi nők kitalálva

Minden anya csodálatos

Gyors szülést kívánok

És jó egészséget❤

Háromszor szültem, legutóbb 2 hete. Nekem mindháromnál a kitolás volt a nehezebb része. (Pedig 2x oxyt is kaptam.) A vajúdásnál A szünetekben ha pihensz, összpontosítasz, biztatod a babádat, az sokat segít.

A kitolás nekem nagyon nehéz volt. Feszít, erőt kell kifejteni, kell hozzá légzés (elég ramaty a tüdőm), szóval nekem sosem 2 nyomás volt...

Elsőnél vágtak gátat, azt is nagyon éreztem (Nekem szörnyű volt, más nem is érzi), a többieknél nem. A repedést, varrást nem éreztem nagyon. A természetes repedés nekem gyorsabban gyógyul, a gáthegem amit vágtak néha most is sajog.

Úgy utalom az ilyen : jaj egyáltalán nem fájt, nem volt vészes, túl lehet élni stb kommenteket. Hat jó hogy nem azt írják egyesek hogy élvezték... Én 10 hónapja szültem, és úgy gondolom hogy az emlék idővel elhalvanyul. Pár hónapig azt mondtam soha többé nem szülok, most már kevésbé vészes, mindaddig amíg intenzíven, tudatosan nem gondolok vissza. Mindenkinek más a fajdalomkuszobe, de én például nem tartom magam gyenge nőnek. Sőt!! Se fizikailag, se lelkileg... Első babát szültem, nem igazán féltem. Aznap az első fajasokkal én még felmostam az egész házat, bankban voltam stb... Mondjuk nem kellett volna, mert majdnem össze estem a bevasarlo központban, de azt hittem hogy aznap nem szülok... Rá pár órára mentem csak be a kórházba, a férjem nem volt velem szulesnel, nem akartam hogy ott legyen. Véleményem szerint, ez az utóbbi 10 évben lett divat hogy apának ott kell lennie mert különben egy szar apa és szar férj...

Lényeg a lényeg, kB 6 órán át nagyon keményen vajudtam, és a kitolasi szakasz 40 perc volt. Kisfiam 56 cm és 4 kiló volt.

A fájdalomrol csak annyit, hogy teljesen elfeketedett a szemem előtt, hánytam is annyira fájt, és biztos voltam benne hogy nem élem túl. Ezt a fájdalmat nem lehet szavakba önteni és fogalmam sem volt hogy ilyen mértékű fájdalom egyáltalán létezik. Az egész testem remegett, a fogaim össze koccantak, és csak segítségért kiáltottam. De ha másnak jó volt, meg nem fájt, meg azt hitte hify rosszabb lesz annak igazán örülök... Így, 10 hónappal szülés után, meggondolom hogy lesz - e kisteso....

Persze a szép részét is meg kell említeni, de azt mindenki tudja... Soha nem voltam olyan boldog mint mikor először a kezemben tarthattam a fiamat.

Minden jót, és könnyű szulest kívánok!

16 en azt írtam, túl lehet élni. És túl is lehet. Te is élsz, nem? Nekem egyáltalán nem volt olyan rossz, mint neked. Ezek szerint az en fájdalom küszöböm magasabb. Aztán jó napot. Én már aznap azt mondtam, hogy bármikor szülnék még egyet, ha csak a szülés lenne. Pedig én is hánytam és remegtem és 33 órát vajúdtam. Gondolom lelki alkat kérdése is ki mennyire éli meg drámaian. Nekem pl sokat segített, hogy ott volt a férjem is. 9 hónapos a fiam, egyáltalán nem kell tudatosan távol tartanom magam az emlékektől, holott ráadásul komplikációs szülésem volt- baba inkubátorba ment én meg hajszállal kerültem el a műtőt, aznap még kétszer elájultam.

Én meg amúgy a terhesség minden pillanatát gyűlöltem. Nem vagyunk egyformák.

Ha valaki azt mondja, neki nem fajt, én elhiszem. Minden szülés más.