Fontos volt, hogy férfi vagy nő az orvos, akinél szültök? Miért?

Őszintén szólva nekem fontos lenne, de letettem róla. Nagyon szemérmes vagyok, egyébként is introvertált, plusz van orvos a családban, már idős, de évekig vezetett egy szülőotthont, ahogy ő nyilatkozik, az egy az egyben megtestesíti azt, amit én elképzeltem a férfi szülészekről negatív értelemben. Ezen kívül is volt szerencsém néhánnyal találkozni (szerencsére nem páciensként), ott is csak megerősödtek bennem ezek az elképzelések.

Februárban fogok szülni, terjesgondozásra doktornőhöz járok, de szülni az ügyeletesnél fogok. Hosszú, hogy miért mondtam le a fogadott orvosról, de utólag látom, hogy az, amit én akartam volna, úgysem valósulna meg. Megnéztem Gökler Kriszti (A zabkásakirálynő) szüléstörténetét és teljesen meggyőzött arról, hogy tényleg felesleges orvost fogadnom, ha úgy van, akkor így is úgy is odajön egy vagy akár több férfi orvos, ez van sajnos. Most már inkább arra koncentrálok, hogy minden rendben működjön, meg így legalább kisebb az esélyem a császárra (statisztikailag a fogadott orvosoknál van több császár), amitől nagyon félek (és Gökler Kriszti története sem tette szimpatikusabbá).

12-es! Nem orvosokról, hanem orvosokTÓL. Nagy különbség. Leírom szívesen, ha ezzel senkit nem bántok meg.

Családban lévő orvos: azon röhögtek a férfi kollégákkal, hogy vajúdás közben ki visít jobban, a fehér vagy a cigányasszony. Ügyelet közben konyakoztak, kártyáztak, olyan állapotban mentek az éppen szülő nőhöz, de olyan is volt, ha éppen semmi kedvük nem volt hozzá, akkor lepasszolták a rezidensnek (fel nem merült, hogy a vajúdóval egyeztessek, nem kívánság műsor volt), oldja meg, ahogy akarja.

Más orvostól: ráordított a vajúdóra, hogy ha befele jó volt, kifele is legyen az. Többször helyre teszi a betegeit, hogy "nem fáj az annyira". Nem volt kedve kivárni, mire az anesztes megjön az epidurállal, ezért érzéstelenítés nélkül kézzel távolította el a méhlepényt (ez igen fájdalmas egyébként, és nem is hallottam olyanról, hogy ilyesmit bárhol is csinálnak anesztézia nélkül, kivéve, ha sürgős beavatkozásról van szó, ami nem várhat 1 percet sem). Ennyi jutott eszembe hirtelen. Nálam sokat ront, hogy a családban van ilyen, persze az egy más kor volt, amikor ő dolgozott (már elmúlt 80 éves), egyébként meg más ország is, de olyan dolgokat tart teljesen természetesnek, amiért ma minimum működési engedély azonnali elvétele járna. Legalább 3 olyan történetét ismerem, amiért itt és most akár be is csuknák, de bizonyosan akkora botrány lenne belőle, hogy nem tenné zsebre, amit értük kapna. Ő meg nem érti, hogy mert mi ezzel a baj és most gondolkodnak rosszul. Emiatt elsősorban az idős férfi orvosokkal vannak averzióim. Persze nem biztos, hogy néhány alapján kellene ítéletet mondanom, nem is mondok, simán csak nem akarom őket az én szülésemnél látni, mert egyből ezek a sztorik ugranak be.