Császáros anyukák! Szükségem lenne a gondolataitokra?

Nem vagyunk egyformák.

Én összetenném a két kezem, ha valami miatt kiderülne, hogy nem szülhetek "természetes" úton. Nincs köze ennek se ahhoz hogy hogy születtünk (én is hüvelyi úton születtem), meg ahhoz sem, hogy valakiből milyen anya lesz.

Nyilván tudom, hogy a császár sem könnyű és nem is fájdalommentes, de inkább szenvedek úgy, hogy tudom, hogy a gyerekkel amúgy minden rendben, kint van, minthogy ki tudja hány óráig fog még tartani a vajúdás, hitegetnek fájdalomcsillapítóval (persze nem kapsz, sok ilyen sztori van), ki tudja, lesz-e inkontinenciád vagy hogy meddig repedsz...

Pontosan 13-as!

Én ezért örültem mikor kiderült, hogy császár lesz (azt hozzá kell tennem, hogy nem sürgősségi volt, tehát nem rossz élmény volt, hogy aggódnom kellett volna a baba miatt). Én is úgy voltam vele, hogy engem nem érdekel, hogy utána mennyire fog fájni. A lényeg az, hogy a babám komplikáció nélkül és egészségesen megszületett. Nem pedig az van, hogy vajúdok fél napot, a kínok kínját élem át és közben meg még akármi lehet a babával, elakad a szülőcsatornában, túl hosszú a kitolás, stb, stb...