Nagyon vagyok egy kisbabara de felek a szulestol. Siman nagyon faj szulni illetve csaszarral?

Szultem mindket modon, egyik rosszabb volt, mint a masik. Oszinten nem tudnek valasztani, hogy melyiket akarnam, ha lenne harmadik. A termeszetes szules persze fajt, meg vajudtam vagy 30 orat, hosszu volt es szar, de utana hiaba lett gatmetszesem es repedesem is, nagyon hamar felepultem. Szules utan 2 nappal mar tok jok voltam.

Csaszar elott is vajudtam 10 orat, nem usztam meg, de a felepules utana valami kegyetlen volt. Es a sebem is begyulladt, lassan gyogyult, tobbszor is vissza kellett mennem a korhazba tisztitasra. Kb 2 honap kellett a felepuleshez.

Szulni szar. Senki nem varja, nem szereti, hidd el. Nincs konnyebbik, meguszos ut. Tul kell elni aztan viszlat.

1.5 ora alatt 7 centit tagultam. Nagyon fajdalmas vajudas volt. Majd surgossegi csaszar lett. A hirtelen kiemeles miatt valoszinuleg roncsolodtak a szovetek. 3 hetig sirva fekukdtem le es keltem fel olyan fajdalmaim voltak. Mas anyukak az nap szaladtak csaszar utan.

Lattam olyat akit nem viselt meg a huvelyi szules.. a masiknak meg akkorara dagadt a nunija hogy nem birt leulni.

Minden szules egyedi.

Ha engem kerdezel igy vissza tekintve a csaszarnal ami nagyon rossz az a fajdalomcsillapito es osszehuzo injekcio.. a gorcs is belem allt az osszesnel ( 6 jart de a 6ik adagot vissza utasitottam mert mar nem vereztem annyira)

Elsonek azt kell eldonteni szeretnel e babat vagy sem 🤷🏻‍♂️ en igy tettem. Majd ugy 20. Het korul fogalmazodott meg bennem hogy en nem vagyok kepes megszulni huvelyi uton, mutettol es az altatastol rettegtem. Akkor mondta a ferjem hogy ezt elobb is atgondolhattam volna 🤷🏻‍♂️😂 amikor odakerult az ido akkor meg mar nem volt idom ezen gondolkozni. Ugy ereztem meghalok minden fajasnal 🤷🏻‍♂️ kozbe meg azt mondogattam magamba hogy nem halok bele mert minden szulo no tuleli ezeket a fajdalmakat 🤷🏻‍♂️

Nekem igazan kijutott mindenbol 🤷🏻‍♂️

Pl. Annyira kellett pisilnem vajudas kozbe hogy a szuleszno kisert ki a nogyogyasszal. De nem birtam pisilni. Kaptam agytalat. Ott voltak velem fogtak a kezem nem birtam.. vegul kerdeztek kerek a ketetert.. oszinten? Egybol kertem. Nem volt kellemes.. de egybol felig ment a zacsi 🤷🏻‍♂️ pisilni se birtam mar magamtol 🤷🏻‍♂️

Az egy csodalatos dolog amikor kezedbe van a gyermeked es mindig azt fogod gondolni hogy barmikor ujra megtenned erte. De a szules az egy kinzas 🤷🏻‍♂️😂

Az első szülésem.. mondanám, hogy derült égből villámcsapás, de ez nem teljesen igaz, hiszen előbb-utóbb úgyis átestem volna rajta.. 36+4 este 22:00 körül magzatvíz elfolyással indult, majd rá 2 órára 5 perces fájások, aztán reggel 8-9 között kaptam epidurális érzéstelenítőt, 11 körül oxitocint, és 15:15-kor született meg.. Szakadtam kívül-belül mint egy elázott papírlap.. A varrataim úgy fájtak hetekig, hogy mindennap elmondtam, hogy inkább még egy szülés, csak ez múljon el..

Ezzel szemben a második szülésem (2 hete) 38+6 hajnalban 5 percesekre keltem, tartott 3 órán keresztül, bementünk a kórházba, ctg, 3 ujjnyira nyitva voltam, ultrahang.. Rossz volt az áramlás, mondták, hogyha ma nem születik meg, akkor holnap beindítják, de lehet, hogy császár lesz belőle, aláírattak velem egy köteg papírt.. Mondom jól van.. Felvittek a szobámba, megbeszéltem a kislányommal, hogy szeretem, imádom, de nincs maradása, lesz szíves még ma kibújni, mindkettőnknek jobb lesz ez így..

Semmi, de tényleg 0 fájással fetrengtem a szobámban du. 16:30-ig.. Felmérgelődtem, hogy akkor a reggeli az mi volt?! Mondtam a férjemnek, hogy indulunk sétálni. 2 km-ert sétáltam a folyósón, lépcsőztem a harmadikról a földszintre, majd vissza stb. Sétálás közben visszajöttek az 5 percesek, de amint leültem vagy lefeküdtem elmúltak :D Na mondom akkor ebből nem lesz semmi, de megjött a vacsora, együnk. 18:30-19:00 körül aztán 10 percenként jött egy-egy brutál erős fájás, de közben még barátnőmmel írogattam, apukámékat zaklattam, hogy hogy van a nagyobb gyerek (ők vigyáztak rá).. Aztán 19:30 körül mondtam a férjemnek, hogy szóljon már, hogy szóljanak a dokinak, hogy vizsgáljon meg, mert ez egyre jobban fáj.. “Majd jön..” Nem jött.. 20:15-kor elmentem pisilni, már véreztem, a férjem kiment szólni, hogy vérzek, mostmár igazán rám nézhetne valaki.. 20:20-kor megjött a doki, rám nézett, elfehéredett, közölte, hogy szülőszoba most! Férjem kérdezte, hogy letolnak-e ágyastól vagy mi van? Menjünk lábon.. Oké.. Elindultunk, a folyósó közepén jött egy tolófájás, ott szépen összegömbölyödtem a földön.. Hoztak egy tolószéket.. a liftnél jött még egy, ott már kiabáltam (nem vagyok az a hangosan szenvedős típus, de ezt nem tudtam visszafogni sehogysem, pedig próbáltam..) Aztán a liftből kiszállva még egy… Nagy nehezen betolt a férjem a szobába amit mutogattak, hogy oda vigyenek, ekkor volt 20:30.

Újabb tolófájás, elöntött a magzatvíz.. Ezután a férjem és a szülésznő felcibáltak az ágyra, közben próbáltak nyugtatni, hogy minden rendben..

A következő 2 tolófájással jött a lányom is, úgyhogy 20:42-kor már a kezemben volt. Aztán egy kicsit varrni is kellett, de nem sérültem olyan szinten, mint az elsőnél, konkrétan egyáltalán nem fájtak/fájnak a varratok.

Úgyhogy hiába hittem, hogy fájdalomcsillapító nélkül kb. bele is halnék a szülésbe.. Jelentem, hogy nem, nem haltam bele.