Nagyon nagyon nagyon félek a szüléstől!? Még messze van, de megőrülök a gondolattól is, annyira félek tőle. Nem tudom mivel tudnám megnyugtatni magam?

Az egésztől félsz vagy ki tudsz emelni valamit belőle.

Van aki a bizonytalanságtól a kiszolgáltatottságtól függ.

Ha igy van inkább kérj fel egy szülésznőt Ő sok mindenben - pszichikailag is segithet- és ott lesz melletted. Pár tizezrest megér.

Ne stresszelj mert a baba is megérzi.

Az eda-ról le szeretnélek beszélni mert sokkal több hátrányod lesz belöle mint elönyöd.

Kitolásnál lekapcsolják mindent érzel mintha nem kapnál

a vajúdást simán ki lehet birni nélküle is.

utánna nagyon fog fájni a fejed akár napokon át görcsösen.

-ezt itt sokaktól olvastam-

az elfolyt a magzatvizem érzést 10 nőből 7 nem éli át spontán módon mert a szülések többsége nem a magzatviz elfolyásával hanem fájásokkal indul és a magzatvizet sokszor a szülőszobán v. elötte vizsgálat során repesztik meg v. reped meg magától a burok és folyik el a viz.

A császárt is csak akkor ajánlom ha nem szeretnél kettőnél több babát.

Ezt se lehet előre tudni mert ha pl. négyet terveztek és könnyen gyorsan fogsz szülni lehet kedvet kapsz de sokszor az első szülés nagyon meghatározza a későbbi gyerekek számát.

A császár hasi mütét rengeteg kockázattal én nem kérném ha komoly bajom nem lenne.

Azzal tudod megnyugtatni magad, hogy mostmár meg kell születnie annak a kis tündérnek - nincs mese! Ha jól értem, te a fájdalomtól félsz. Én semmi csillapítót nem kaptam, csak infúziót a tolófájáshoz, tehát minden fájdalmát megéltem. Nekem annak idején azt mondta a doki, akihez felkészülésre jártam, hogy minden egyes fájásnál arra kell gondolni, hogy ezzel is előrébb vagyunk, már ezzel az egy fájással is kevesebb. Mert ez nem egy végeláthatatlan folyamat. Vannak fájások, amiket át kell élni - pontosabban mostmár nem muszáj - és a végén a szemedbe néz a babád. Én végig erre gondoltam, minden fájásnál, hogy na, ez is megvolt. Amikor meg már ott vagy, akkor úgysem lesz időd gondolkodni, mert visznek a dolgok.

Még két dolog: uncsitesóm epidurálissal szült, azóta is(!) fájlalja a gerincét (gyerek 2 éves) és napokig rosszul volt, azt mondta, ha választhatna, mostmár nem kérné. A császárosok pedig elég hosszasan lábadoznak szintén. Szóval, bátorság, erő és önfegyelem! Fog az menni! Hányan cserélnének veled, akik csak vágyakoznak erre az élményre?

Meg foglak nyugtatni:)

Az elején, nem fáj annyira, nekem 2 óra volt, kb menstruációs görcsökkel. Én el sem hittem, h szülök:)

Utána volt még két és fél óra, azok már kicsit húzósabbak voltak, de az öt perces fájást úgy kell elképzelni, h fáj kb 10 mp-ig, és utána 5 percig semmi. De tényleg semmi. Addig pihenhetsz, van aki aludni szokott.

Aztán megint jön, fáj, de elmúlik. Bőven ki lehet bírni. Akkor a szülőszobán azt mondtam, h soha többet, de ha az anyagiak engednék, simán szülnék még.

Nem hiszed el, de olyan klassz érzés volt utána, olyan büszke voltam magunkra!

Ez a fájdalom nem olyan, mint a többi fájdalom, tényleg édes, minden fájással közelebb kerülsz. Én is akartam császárt, EDA-t, mindent, de mikor megkérdezték, h akarok-e fájdalomcsillapítást, azt mondtam, h nem, mert sokkal rosszabbra számítottam. Utána már az egyperceseknél kértem volna, de akkor már nem adtak:) 10 perc múlva megvolt a babám:)