Kérnétek külön szobát? Nem bírom eldönteni, mi lenne a jobb. Tudom, hogy nem lehet tudni előre kikkel kerülsz egy szobába, és lehet jobb is, ha van társaságod.

Kedves Nagyi! (Tegnap 20:19-es válasz)

Én az az anyuka vagyok, aki az első gyerekét szülte, és az első perctől együtt volt a babájával, egy ágyas szobában, a Bajcsyban.

Nem természetes dolog, ha a babát születése pillanatában azonnal elválasztják az anyukájától. Pszichológiai vizsgálatok is megállapították, hogy a baba születése után fél órával nagyon aktív, mosolyog, figyeli a környezetét, és egy életre szóló hatások érik. Ha ebben az időszakban az anyjával van, az mindkettejük számára nagyon értékes idő, sokat segít a kötődés kialakulásában. De akár józan ésszel is belátható, hogy az a baba, amelyik pár órával azelőtt még a pocakban volt, mennyire megijedhet, ha egyszeriben egy olyan világban találja magát, ahol semmi sem ismerős neki, minden hang, fény idegen. Az egyetlen dolog, amit ismer már a születésekor is, az az anyukája hangja, szívdobogása, illata...

A természetben egyetlen állat sem hagyja magára az újszülöttjét. Egyedül az ember az, aki kényelmi okok miatt képes már az első perctől elszeparálni magától a kicsit. Ez pedig senkinek sem jó.

Nekem is voltak kétségeim, hogy hogyan fogom tudni egyedül ellátni már első perctől a kicsikémet, de végül az ösztönök segítettek. Akkor aludtam, amikor ő, akkor evett, amikor csak akart. Nem is sírt szinte soha, nem úgy, mint azok a babák, akiket az anyjuk folyamatosan betolt a megőrzőbe, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni a rokonokkal, kávézgatni, stb... A babamegőrzőben pedig a síró babák száját általában cukros vízzel tömték be. Vagy még azzal sem, csak hagyták őket sírni.

A szülés utáni első pár nap csak a babáról szól. Természetes, hogy nem hagyom egyedül, hogy nem engedem sírni, hiszen szüksége van rám. Macskákat tenyésztek, és nem akarok rosszabb anya lenni, mint a nőstény cicám. Ezt pedig még ő is tudja: szopizó kölyökhöz azonnal szaladni kell, ha sír...

Otthon sem hagytam sosem sírni. Hiszen azért sír, mert baja van, ő így fejezi ki, hiszen beszélni még nem tud. Ha nem segítek neki, azt érezheti, hogy nem számíthat rám. Pedig az anyja vagyok, és azért vagyok, hogy segítsek neki...

A fiam most 3 éves. Erős, okos, bátor kisfiú, szinte sosem beteg. Bízik magában, tele van önbizalommal, és egyre önállóbb. Sosem érezte azt, hogy egyedül hagytuk volna. Tud egyedül is lenni, nem csüng a nyakamon, de ő választotta le magát, a saját tempójában. Nem bánom, hogy nem hagytam magára. Sokkal magabiztosabb, mint a kortársai, hiszen tudat alatt tudja: bármikor számíthat ránk...

Tegnap 12:50-es válaszoló:

Igen, ha minden rendben van a picivel, akkor az igazi bababarát kórházakban nem szokták elvenni az anyukájától szülés után. Nálam ez úgy volt, hogy megszületett, mellre tették, majd elvitték megfürdetni, felöltöztetni. Addig nekem megvolt a magam baja, hiszen távozott a méhlepény, és meg is varrtak engem... Utána azonban visszahozták. Először nálam volt, majd az apjánál, a kezében, azután pedig elaludt, és akkor tettük csak le a kocsijába. Két órán át voltunk a megfigyelőben, velem volt a családom, és a pici is. Azután együtt költöztünk át a szülészeten egy szobába. Mivel a szoptatással első perctől nem volt gond, ezért nem is igen zavart minket senki. De minden nap megkérdezte valaki, hogy kell-e segítség (szoptatásban, pelenkázásban, stb.), és azt is minden nap elmondták, hogy ha bármi van, nyugodtan betolhatom a kicsit a megőrzőbe. Én azonban nem akartam...

Persze más a helyzet, ha pl. császáros az anyuka, vagy ha komplikációk lépnek fel. De ha sem az anya, sem a baba nem szorul rá semmilyen orvosi ellátásra, nem értem, miért kellene elkülöníteni őket...

Minden esetre már az is jó, hogy szülés után mellre teszik, és hogy legalább nappal az anyukájával lehet.

10:20-as! Köszi a választ. :)

Hát hiába... változott a világ 15 év alatt.

én is a bajcsyban szültem,mivel már előtte egy héttel befektettek, így volt lehetőségem megtapasztalni a 4 ágyas szobákat is, de a szülés utánra a fizetős egyágyasba mentünk, nem volt olcsó, de megérte. így a férjem is bennt aludhatott velünk, külön fürdőnk volt, külön hűtő,tv stb.

nekem ez minden pénzt megért és most így visszagondolva nagyon nagyon jó volt, hogy akkor már hárman végig együtt voltunk, megszenvedtük az első napokat, mert tul.képp fürdésen kívül a gyerek mindig velünk volt, de ez kovácsolt össze minket. és persze tudom hogy a szülés után sokan pihenni szeretnének, de én nem azért szültem a kicsimet, hogy egyből lepasszoljam, hanem igenis fontosnak tartottam hogy életének az első óráit, napjait a családjával töltse. nem lett volna egy nuygodt percem sem ha nem így lett volna. szóval most hogy a második babánkta várjuk így is a fizetős szoba mellett döntöttünk, pedig jelentősen megemelték az árát:-(

13:33:

Tökéletesen egyetértek. :)