Ha szülés alatt komplikáció lépne föl és megkérdeznének titeket hogy a baba vagy ti? Mit válaszolnátok?

Nálam nem szülés közben, hanem a terhesség elején akadtak gondok, ami miatt ezt végig kellett gondolnom. Tudom, hogy ez nem válasz a kérdésedre, mégis leírom, min mentem keresztül.

Volt két duzzadt nyirokcsomó a nyakamon, amikor teherbe estem. Az orvos szerint nem igényeltek figyelmet, pedig antibiotikumtól sem múltak el. Aztán az egyik nagyon bedagad. Onkológia, vérvétel, napokon belül biopszia. És a biopsziában olyan sejteket találtak, amik nagyon nem odavalók voltak. Kiírtak műtétre, hogy kiemeljék az egész csomót és a patológián megnézzék. Amíg az eredményre vártam, ezerszer elgondolkodtam a baba sorsán. Nyilván kemo mellett nem maradhatott volna meg. Ezt azonnal tudtam, tehát hoztam egy döntést. Ha rákom van, el kell vetetnem a babát, mert nem hagyhatom el a gyerekeimet, nem ronthatom az esélyemet a gyógyulásra egy még meg sem született magzat miatt. Csakhogy... És elkezdtem azon gondolkodni, hogy megpróbálom rábeszélni az onkológust, várjunk a kezeléssel, amíg megszületik, ha ezzel nem romlik jelentősen az esélyem. Egyre jobban belelovaltam magam ebbe. Aztán jött a hír, hogy a nem odavaló sejtek a biopszia során átszúrt hajhagymából kerültek a mintába, és én egészséges vagyok.

De még most sem tudom, mit tettem volna, ha nem ilyen jó hírt kapok.

2pici gyerekem van és egy imádnivaló férjem.

ha harmadszorra terhes lennék, és ilyen helyzetbe kerülnék- magamat menteném miattuk én is. Inkább egy 4tagú család, mint egy csonkacsalád 3félárva gyerekkel! Neadjisten, ha komplikáció van- mi az esélye hogy a 3.baba teljsen egészséges is lenne... szóval nem sokat gondolkodnék sajna.. bármilyen önző dolog is ez.

De remélem nem kell ilyenen gondolkodnom sose!