Pozitív szüléstörténetek, ahol nem volt komplikáció? A családban mindenki csak rémítget. :S

A szülés közeli anyukákat hagyomány sokkolni borzalmasabbnál szörnyűbb történetekkel (amiknek általában a fele se igaz).

Szerintem se foglalkozz vele.

Írnék én pozitív szüléstörténetet, de legfeljebb 2 pozitív császárról tudok beszámolni, az meg nem hiszem, hogy érdekel. :)

Nálunk nem volt komplikáció, pedig 12 óra alatt lett meg a kislányom. Igen, nagyon fájt, de kibírható, érzéstelenítés nélkül is. Én oxitocint kaptam, mégsem akartam fájdalom csillapítást. A férjem nem undorodott meg, fantasztikus a házaséletünk! ;)

A kórházi ellátás is egész jó volt, jó fej csajok voltak az egész osztályon, így mindig ment a röhögés ebédeknél, meg este a Barátok közt alatt! :D

Ne foglalkozz senkivel, előre úgysem tudhatod, milyen lesz. Feleslegesen meg ne stresszelj! Fő a pozitív hozzáállás! :)

Szerintem ne hallgass másokra! Nekem is bent volt a férjem a szülésnél, és egyáltalán nem undorodott meg! Én rá bíztam a választást, döntse el, hogy bejön, vagy nem. Elmondtam neki, hogy nekem sokat jelentene ha bent lenne, de rábízom. Meg hogy szerintem neki sem lenne jobb, ha kint várna a szülőszoba előtt, és nem tudná hogy meddig kell még várni.

Nekem nagyon pozitív élmény volt a szülés, kedves volt az orvos és a szülésznő, figyelmesek voltak, tényleg mindent megtettek a kényelmem érdekében.

A fájdalom: hát igen, mindenkinek fáj a szülés, de azt gondolom, hogy sokan eltúlozzák, amikor mesélik. Ki lehet bírni. Nekem is erős fájásaim voltak, de szülés után azt mondtam, hogy ez nem is olyan vészes, mint amilyennek elképzeltem, és beállítják. Mondom ezt úgy, hogy semmiféle fájdalomcsillapítót nem kértem!!!

Ne foglalkozz mások véleményével, pozitívan készül az egészre, meglátod, hogy minden jó lesz, és gyönyörködhetsz a kisbabádban!

Könnyű és problémamentes szülést kívánok, és sok boldogságot! :)

5 hós baba anyukája

Ő is azt mondta, hogy jobb volt így hogy bent volt, és nagy élmény volt neki, hogy sokáig nála lehetett a lányunk, amíg engem elláttak.

Nálam sem volt semmi gond!

Császárral kellett szülnöm, mert faros volt a baba, és és mert nem tágultam; igaz ez utóbbira nem gondoltam, ezért természetesre készültünk, csak aztán nem jött be.

A doki és a nővérek is nagyon figyelmesek voltak, segítettek, nem csitítottak, vígasztaltak és nem durván vizsgáltak. A nővér hozott nekem vizet, kikisért a wc-re stb.

A vajúdás, bár nagyon fájt, de szép emlék maradt. Próbáltam ülve maradni, a férjem hátulról fogott, masszírozott, volt,h ogy csak fogta a hasam nyugtatott.

Aztán a császár már jó volt, megszűnt minden fájdalom és amikor felsírt a lányom az volt az legszebb; aztán kilátni azon a pici ablakon, látni, hogy apa és lánya együtt...woow...most is könnybe lábad a szemem.

Ne aggódj, nem lesz semmi gond!Szép élményeket kívánok

Akkor ez első szülésemről hallgatok...

Viszont a kicsi lányommal nagyon szép szülést éltem meg.

Egy napja vendégeskedtem már a kórházban a picur jól érezte bent magát. Éjfélig olvasgattam a szülőszobák előtt, amikor az tűnt fel, hogy talán mintha fájna. 2 szobatársamat elrendeztek, felvettek a szülőszobára, utána engem is megvizsgált a doki. És én is kaptam egy kényelmes szobát. A rutin vizsgálat, beöntés, zuhany után egy gyors ctg. Ahhoz képest, hogy épp vajúdtam, fel alá sétálgattam, dúdoltam, már(remélem) aludt itthon a "nagy"fiam, és az ő altatódalát énekelgettem, amikor jött egy egy fájás kapaszkodtam, és ringatóztam, ihattam szőlőcukrot majszoltam, nem piszkáltak, hagytak úgy "szenvedni" ahogy nekem jó. 2óra múlva a kezemben volt a kicsim. Igaz a doki és a szülésznő nekiállt a kitolás alatt vitatkozni:D Doki rutinból vágott volna a szülésznő rutinból nem vágott volna:D Ennyi volt az össz kellemetlenségem a szülés alatt. Végül kiegyeztünk mindhárman egy éppen vágásban:D 3:40kor már az ágyamban voltam, és vigyorogva aludtam, 6kor már a lányommal voltam.

Nagylányom 10 éve (18 éves voltam) született. Este lecsó volt, amit útálok, de ettem beleőle valamennyit(9 óra lehetett), rádumáltak. Ezután rögötn elkezdett fájni a derekam, aztán hánytam és ment a hasam egyszerre. Mondtam, gyomorrontásom van a lecsótól. (a védőnő mondta, hogy van, akinél így indul meg). Aztán jöttek a fájások, mondtam nem megyünk kórházba, ez gyomorrontás, meg még van 10 napom..(én kis naív,, azt hittem. az a szentírás). 22 körül már fel sem tudtam kelni, 22-30-ra beértünk a kórházba, a leányzó 0-58-kor lett meg. ez mindennnel együtt 4 óra volt.

A kisfiam 11 hetes, pont ma. vele a 38. hetet töltöttem. Kedd hajnalban elmentem 1-kor wc-re. Visszafeküdtem, pukkanás, és meleget érzetem. Elmentem wc-re, gondoltam, ez csak a magzatvíz lehet. és attól a pillanattól kezdve 2 perces fájások. A kórházba beértünk 2-előtt valamivel. Megvizsgáltak, irány a szülőszoba. 20 perc múlva megkérdezték, nem kell-e nyomnom. Kérdeztem, miért, már itt tartunk? Meglepődtem rendesen. A kisfiam 2-38-kor lett meg. Össz-vissz

Én is csak pozitív dolgokat tudok írni. 41 héten burokrepesztéssel indították a szülést, oxitocinnal, fájdalomcsillapító NÉLKÜL, 10 óra alatt lett meg a kisfiam. Kétszer kértem a dokit, hogy császározzon, de azt mondta, hogy mivel szépen tágulok nem császároz (és milyen jól tette). A szülésznő végig velem volt, pedig nem fogadott volt, a doki is többször bejött és a szülést is Ő vezette le, (Ő tett rendbe) nem csak a végén nézett rám.

A férjem nem akart bejönni, de végül mégis bent volt és nem bánta meg, azt mondja, azóta "felnéz" rám. Nagy segítség volt, hogy fogta a fejemet és mondta, hogy mit lát (a hátam mögül), mennyire van már kint a baba buksija.

A nővérek, orvosok kivétel nélkül mind nagyon jó fejek voltak. 2 személyes kórteremben voltam, tartozott hozzá fürdő, WC, hűtőszekrény, TV.