Pozitív szüléstörténetek, ahol nem volt komplikáció? A családban mindenki csak rémítget. :S

Az én szülésem csodálatos jó volt.Nagyon szép emlékekkel gondolok vissza.Reggel a nyákdugó távozása miatt mentem be,pedig az miatt nem kellett volna azt mondták,mégse voltak bunkók,bennt fogtak,hogy akkor már ne kelljen késöbb esetleg visszajönnöm.Ahogy befektettek meg is kezdődtek a fájásaim(azt modják a csecsemő sírás is beindíthatja)Ráadásul ott volt egy volt oszt. társam is,akinek nagyon örültem.Este átvittek a vajúdóba,mert már nagyon fájt.Tudod mire gondoltam?Már nem emlékszem ki mondta,de a lényeg az,hogy ne tartsd vissza a fájdalmat haggyad,koncentrálj oda mégjobban állítólag könnyebben és hamarabb tágulsz.Nem tudom ennek mennyire van valós alapja,egy bíztos,nekem nagyon hamar meglett a kisfiam.Amikor mondtam az orvosnak,hogy olyan mintha nyomnom kéne csak legyintett,hogy áhh nem lesz még itt baba.Azért persze megvizsgállt és kétségbe esetten kiabállt a szülésznőknek,hogy gyorsan,mindjárt szülünk.Apuka épp,hogy beért :) (kinnt várakozott) Nagyon szép volt.Utána mindn fájdalom elmúlt.Kitartás és ne hallgassd meg a rosz történeteket!

Egy gyermek születése a világ legcsodálatosabb dolga. Én első babámat várom de nem tudok azzal foglalkozni hogy jaj mennyire fog fájni mert akár hányszor ez jut eszembe rögtön látom magam ahogy a gyermekemet tartom a kezembe dédelgetem puszilgatom és rögtön elfelejtek mindent.

Erről jut eszembe: Barátnőm második lányát szülte, illetve vajúdott vele. Bent volt a kórházban, nem volt fogadottja, így az egyik csecsemős (aki ismerős) nézett rá gyakran. Barátnőm nem érezte, hogy nagydolog van, sem semmit; egyszer csak amikor megy be a nővér és bekukkant látja a baba fejét; hát volt ott nagy kapkodás :o)

A szülésről most nem írnék, de igaz, hogy valahogy ki lehet bírni, viszont a férjem nekem azóta rendszeresen mondogatja, hogy milyen fantasztikus nő vagyok, hogy megszültem ezt a csodálatos kisbabát, meg hogy milyen hősként viselkedtem a szülőszobán (pedig nem voltam csendben...)

Első babám: este negyed nyolckor elment a nyákdugó, rögtön 10 perces fájások kezdődtek. Egészen este 10-ig elég enyhék voltak, vagy ha erősebb, rövid ideig tartott. 10kor indultunk a kórházba, útközben már 5percesek voltak. Fájt rendesen, de az még olyan volt, amit szép csendben tűrsz. 11kor értünk a kórházba, a szülésznő vmit csinált velem, onnantól bedurvult nagyon, de éjfélre megszületett a lányom! Mindenkinek ilyet kívánok! A szülésznő is az orvos is kicsit le voltak döbbenve:)

Mármint 1 hét múlva olyan volt,mintha mi sem történt volna.