Szűlés? Csendben vagy hangosan?

Elvileg végig lehet, hiszen valamelyik (meg nem mondom melyik, pedig sokszor hallottam) szektában még előírás is, hogy a nőknek néma csendben kell szülni, mert ha óbégat, az árt a babának. Bár szerintem ezt pasik találták ki.

Ettől függetlenül vannak, akik csendben vannak (na jó, nem néma csendben persze), és az is igaz, hogy a kiabálás csak elveszi az energiát, ezért jobb nem nagyon ordítani. De azért azt szerintem senki nem várja el, hogy mukkanás nélkül csinálja végig az ember. Én azt tapasztaltam, hogy inkább csak a szülő nő érdekében szólnak, hogy ne a kiabálásra pazarolja az erejét.

Ha nagyon kiabál akkor igen de akkor is azért mert az energiáit nem tudja arra fordítani amire kéne, légzés, nyomás, fájás átszuszogása stb...

Meg hisztérikus állapotba kerülhet tőle ha nagyon kiabál, sikítozik.

Amúgy én elsőnél hangoskodtam de csak mert nem tudtam elképzelni se hogy ennyire fájhat, második harmadiknál már csak nyögtem a férjem kezét a számra szorítva és igyekeztem úgy csinálni mindent ahogy mondják.

Egyébként nagyon sok szülést láttam-hallottam már és nagyon sokan egy hangot se adnak ki max. nyögnek!!!

Teljesen csendben én nem bírtam volna. Igaz nem kiabáltam, csak panaszkodtam a fájások alatt apának, és nyögtem kitoláskor, de az sem volt hangos (halkabb volt mint némelyik teniszező versenyen:D).

Volt aki nagyon kiabált, de nekem nem is esett volna jól hangoskodni, elég volt a nyöszörgés.

"Beszélgetni" nem fogsz tudni, de neked nem is kell. Az orvos, vagy a szülésznő mondani fogja, hogy mit kell csinálni, hogy hol tart a baba. A legjobb az lesz, amikor azt mondják, hogy már csak egy nyomás és kint van. Na abba beleadsz majd apait-anyait. :-) És utána olyan boldog leszel, mint még soha.

A főkérdésedhez: Nem kell hang nélkül végigcsinálni, nem is tudnád. A kiabálást hanyagold, mert ahogy azt többen is írták, elveszi az erődet.

Amikor én mentem szülni(első szülésem volt), a mellettem lévő szülőszobában szinte ordított az éppen szülő nő. Na én akkor igencsak beparáztam. Aztán meg amikor én voltam ott, simán kibírtam kiabálás nélkül és nem értettem miért kell ordítani(hozzáteszem erőm se lett volna.)

Nekem az elsőnél szólt a szülésznő, hogy azért ennyire nem kell uralkodni magamon, közben nem is figyeltem semmire. Persze a fájások csúcsán, meg kitoláskor nyögtem az erőlködéstől az tuti.

A másodiknál is csak nyögtem a fájások végén, de a kitolás sokkal jobban fájt, így akár ordíthattam volna is, alkatfüggő szerintem. Inkább csak nyögés lett itt is belőle.

Szerintem a nagy átlagnak nincs ereje-levegője ordítani, én megszólalni sem tudtam mikor kérdeztek, (már félig kint volt a feje ekkor, éppen "beszorulva" két fájás között)