Szűlés? Csendben vagy hangosan?

Mi számít csendnek?

Mert nyöszörgés nélkül szisszenés nélkül nem lehet szülni.

Viszont csendesen lehet. Amikor nem zeng a környék, amikor "suttogsz" úgy lehet. A nyomásoknál is lehet nyögni.

De kiabálni, torkod szakadtából üvölteni felesleges. Elviszi az erődet, ha 3osztállyal arrébb is hallják.

A fiamnál halkan nyöszörögve mondogattam a férjemnek, hogy fájás, amikor jöttek, a lányommal meg énekeltem.

Kitolásnál pedig olyan nyomós nyögéseket adtam ki. Tehát nem néma csendben, de messzebb álló szülésznő nem hallotta, hogy mit csinálok...

Szobatársnőm rettenetesen kiabált, nagyon fájt neki, pedig nagyon az elején volt, én úgy, hogy már kész voltam, megrémültem mi van vele, félelmetes tud lenni, amikor egy szobával arrébb egy kismamatársad úgy visít és üvölt, mintha nyúznák, és bántanák, neki beszóltak. Látszott a szülésznőkön, hogy nem értik miért drámázik, hárman szültünk, én "némán", másik szobatársnőm "suttogott", ő meg mint a sakál...

A szülésznők és a doki sem szereti, ha hangoskodik a szülőnő. Egyszerű az oka: ordibálásra pazarolja az energiát, amit nyomásra, fájás kiszuszogásra, stb. kéne fordítania.

Voltam benn szülésen, és ott mondta a szülésznő, h ha nagyon ordít, nem marad ereje a kitolási szakra. Meg tényleg sokkal jobban átvészelte a fájásokat, ha nem sikítozott, hanem a lélegzésre próbált figyelni.

Azt mondja a ferjem, hogy mindket szulesnel mar a durva vajudasnal csak azt hallotta, ahogy fujom ki a levegot. A lazabbaknal meg javaban beszelgettem.

De en nem direkt voltam csendben, egyszeruen nem esett volna jol meg nyavogni sem. Azt sem akartam, hogy hozzam szoljanak, meg a ferjemet is kertem, hogy a kezemet se fogja, igy jobban magamba szalltam es koncentraltam a fajasra. Kitolasnal sem nyogtem.

Szia!!!

Sok sikert és kitartást, nagy munka vár még rád...próbálj meg előre pihenni! Nekem úgy volt, hogy hetekig voltak jóslok, minden este mértem az időt, hogy na most tuti szülök...aztán nem...és 38+6-ra beletörődtem, hogy szépen végig hordom a terhességet, és belevetettem magam az életbe..Apival hatalmasakat kirándultunk, moziba mentünk, szórakoztunk..az utolsó teljes 2in1 napomon eperfesztiválra mentünk, majd este jöttek a barátnőmék, fondüpartyztunk, fél 12-kor mentek el tőlünk, nekem éjfélkor folyt el a vizem, 18:50-kor lett meg másnap a lányom...rengeteget szenvedtem..nagyjából 12 órán keresztül voltak 4 perces fájásaim, fájásgyengeség miatt 4 ampulla oxit kaptam, nem tágultam...végül négy órakor mehettem a szülőszobára, addig a vajúdóban voltam...ott semmi erőm nem volt, még megszólalni is alig, suttogtam és potyogtak a könnyeim...aztán jöttek a tolófájások..eleinte csak azért kiabáltam, hogy miért megy ki a szülésznőm..amint kiment, már kiabáltam is, hogy Évaaa hooool vaaaaagy????Nekem erőt adott, ha ő is ott volt...egyik kezemet ő a másikat a férjem fogta...2,5 óra volt a kitolás, azt hittem beledöglök, még életemben nem fájt úgy és annyit semmim...ezt nem lehet elképzelni, és igen amikor a buksija már majdnem kikött, bizony üvöltöttem, de artikulálatlanul, nem is tudtam volna visszafogni....nem szóltak rám, bár rettenetesen szégyelltem magam a szülés után...a dokim folyamatosan viccelődött, hogy őt többet ne keressem, meg te jó ég..de tudom, hogy nem gondolta komolyan, hiszen minden nap bejött hozzám, megnézte a varratot, megkérdezte, hogy vagyok, megnézte a gyermeket, és hozzáteszem ügyeletes orvos volt, egy fillért sem kapott!!!!A szülésznőm pedig még meg is dícsért a szülés után...én pedig vagy 3 napig csak bocsánatot kértem....kellemetlen volt, de nem tudtam visszafogni....ilyen is van...

Amúgy tuti hogy mégegyszer végigcsinálnám a lányomért, annyira gyönyörű , hogy ha ránézek párás lesz a szemem! MEg az első percekért is végigcsinálnám mégegyszer, karomban a gyermek, ránézek apira, aki majd elolvadt, és morzsolgatta szeme sarkából a könnyeket...életemben nem voltam még olyan boldog! Már 7 hetes a kislányom, nem emlékszem a fájdalomra, magára az érzésre, csak arra, hogy majd beledöglöttem, szóval tényleg elhalványul...meg már mikor megszületett a lepény, és varrtak, akkor sem érdekelt semmi, csak a gyönyörű gyermeket néztem, aki már akkor annyira ragaszkodott hozzám! CSodálatos érzés, hogy ő van!!!Neked is ilyen lesz! Ne félj! Rémes érzés az a fájdalom, de tényleg megéri!!