Császárral vagy természetes módon, , jobb" szülni?

11.48: AZ elején kezdem:D az érzéstelenítéstől olyan fejgörcsöt kaptam, hogy azt hittem, ottmaradok (állítólag előfordul - nagyon örültem neki), a babámra ránézni is alig tudtam, nemhogy babázzak, a sebem egész nap úgy fájt, hogy levegőt is óvatosan kellett vennem:(

Olyan volt mintha széttéptek volna.

3 hétig épültem fel belőle, és gyűlöltem minden percét.

És pluszpoénnak nem szívódtak fel a belső felszívódó varratok (állítólag ilyen is van, tök jó, hogy mindent én kaptam, mint az állatorvosi ló:S), begyulladt a sebem, ki kellett takarítani.

Ehhez képest a normál szülésem éjjel fél 12-kor volt, másnap reggel 6-kor hozták a babámat, addigra már lezuhanyoztam, és üldögéltem az ágyon, úgy szoptattam. Nem fájt, csak picit sajgott, és mire hazamentünk, már el is felejtettem. Szóval ha csak 1% esély van arra, hogy ez megint előfordulhat, akkor már szaladok messzire:) Inkább ezer természetes szülés, mint egy császár.

Nézd, nem kell ezen agyalni!

Minden anyuka azzal indul, h természetes szülés lesz ( nagyon ritka és indokolt esetben lesz az első baba progis császáros) Tehát, az alap a természetes szülés! Én is így indultam neki! Aztán meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok! Ha bármilyen komplikáció lép fel természetesen a császár életet menthet! Én konkrétan este 11 órától vajúdtam délután 3 óráig, és végül téraránytalanság miatt lett császár a dologból! Tízen óra vajúdás után, már annyira mindegy volt, hogy hogyan jön ki az a gyerek! Szerencsére a műtét közben nem volt semmi komplikáció, és igen fájt utána a seb, de azért nem volt vészes! Egy közönséges műtéti vágás volt! Mellettem természetes úton szültek, nem volt puhány a csajszi, de majd meghalt a gátvarrástól és az utána lévő fájdalomtól! Szóval, szerintem egyiknek itt a másiknak ott fáj! Nekem a következő majd progis császár lesz, nem császárnak terveztem az elsőt sem, de így alakult és kár lenne a miérten keseregni! Sose nem volt bennem, h én nem szültem, meg, h lemaradtam a szülés élményéről, mert számomra az volt a lényeg, h a babám és én is épek és egészségesek vagyunk! Szóval ezen egyenlőre kár agyalni, pro és kontra mind2!

Hogy milyen könnyen jön ki a baba, az sok mindentől függ. Pl. a mama erőnlététől, kötőszöveti alkattól is. (A császárosok nagy többsége is természetes szülésre készül és csak helyben derül ki, hogy "nem járható az út" :).)

Gátvédelemhez azt támogató orvost és/vagy abban jártas szülésnőt érdemes felfogadni.

A gátmetszést leginkább megelőzésként ejtik meg, hogy egy cakkos repedés helyett egy könnyebben, szebben gyógyuló és kisebb vágás legyen. (Pl. ha hirtelen a hüvelytől a végbélig repedne az anyuka, az később könnyen és csúnyán elfertőződhetne.)

Repedni úgy tudom, általában a lassan táguló anyukák szoktak, ill. lehet viszonylag gyors szülés, nagyobb vagy rosszul elhelyezkedő baba miatt is (pl. kidugja a feje mellett a kezét).

A gátvédelem módszeréről, sőt szülés előtti gátmasszázs praktikákról :) is szerintem elég sok mindent találsz a neten.

Ui: A szülés egy természeti esemény. Lehet rá készülni lelkiekben és nagyon érdemes testben is, mert a jobb fizikumú édesanyáknak mindig gyorsabb a regenerálódás, de mindenki szülése-születése más. Valszeg két egyformát is mások másként élnének meg. Totál megtervezni, irányítani ezért sem lehet.

Eddig még senki sem maradt terhes - a lényeg pedig a baba :)