Szülnétek otthon, ha engedélyeznék?

6 hetet töltöttem a kórházban szülés előtt és után. És igen, megviselt a dolgozók nemtörődömsége és a bánásmód is lelkileg. Engem is, mint mindenkit alávetettek szülés közben a protokollnak (borotválás, beöntés, gátmetszés, oxitocin stb.) és a baba sem maradhatott velem szülés után rögtön. Elképzelhető, hogy ez hagyott mindkettőnkben negatív nyomokat, de nem gondolom, hogy ez örökre megbélyegezné a kapcsolatunkat és nagy hatással lenne az érzelmi fejlődésére.

Viszont SOHA nem tudnám kockáztatni a babám életét azzal, hogy kényelmi szempontok alapján ne menjek kórházba.

Ott is történhet hiba vagy figyelmetlenség miatt tragédia, de még mindig nagyobb a százalékos aránya annak, hogy azonnal tudnak segíteni, ha baj van.

Mellesleg 2 hónapja szültem és így utólag tudom, hogy abban az állapotban baromira nem érdekelt, hogy van-e labda vagy kád, vagy franciaágy vagy éppen hányan vannak körülöttem (azt sem tudtam pl. hogy volt bent csecsemős nővér a szülésemnél...).

Egy dolog számított: hogy miután kibújt a fiam és letekerték a nyakáról a zsinórt, feszült, néma másodpercek után végre felsírt!!!

Sosem szülnék itthon!!!

Elfogadom, ha valaki azt a módját választja a szülésnek, de mégegyszer mondom, én soha nem tenném!

Aki szeretne otthon szülni, tegye (utolsó).

Mi pedig, akik nem, hát leginkább ugye azért nem, mert felesleges kockázatnak érezzük. Persze a mi nagy- meg dédszüleink is valószínűleg otthon születtek, de szerintem, ha van lehetőség arra, hogy ne legyen baj, akkor nem szabad a bizonytalant választani. Pl az érzéstelenítés feltalálása előtt is húztak fogat, de gondolom senki nem kíván egy foghúzást anélkül magának, vagy az se baj, hogy már nem halunk meg fertőzés miatti gyermekágyi lázban. Így vagyunk -mi többség- a kórházi szüléssel is. De persze mindenkinek magánügye, mit, hogy csinál. Inkább csak ne legyen bunkó a doki a kórházban. Tapasztalatom szerint ennyi a lényeg a "légkör" témában. A többi bizbasz: kád, ágy, labda... akkor, és ott, marhára lényegtelen lesz