A párom nem szeretne bejönni a szülésre, én viszont azt érzem, nélküle nem lesz erőm végig csinálni, igaz még van 3 hónap, de kétségbe vagyok esve; segítség!? Van valaki hasonló helyzetben?

Az én párom sem akart bejönni,de meggyőztem arról hogy ő nyújtja a legnagyobb segítséget ha bejön velem!

Ma már azt mondja,hogy megbánta volna ha nem jön be!

Szerintem ezt nem szabad erőltetni. Rosszul is elsülhet :-(

Persze próbáld rábeszélni, de azt ne éreztesd vele hogy ő kevesebb ember vagy rosszabb apa, ha nem megy be veled.

Szerintem mondd neki azt, hogy ő számodra a legfontosabb, és biztonságban érzed majd magad, ha ott lesz és fogja a kezed. Ez nem erőszakolós, de valószínű érzelmileg megérinti és elgondolkodtatja. Továbbá férjem üzeni neki, hogy ez számára gyermekünk születése volt élete legcsodálatosabb napja. :-) Nem fog semmi olyat látni, amit nem akar, nem kell félni! :-)

Ha nagyon nem akarja, akkor se keseredj el, mert lehet, hogy ott és akkor majd meggondolja a dolgot, de ha nem, akkor ha másért nem, a kisbabádért minden erőd össze fogod tudni kapni nélküle is!

Ne erőltesd, nem minden férfi képes elviselni a szülés látványát!

Én speciel végig bent voltam mindkét lányon születésénél, de például van egy jó pár ismerősöm, aki nem menne be.

Enyém se jön be szerencsére. Ki is raknám két fájás között, ha megpróbálná.

Meg is mondtam neki, hogy amíg én elmegyek a mentővel szülni, addig ő szépen itthon marad és rendet csinál, meg elmosogat.

Egyszer volt benn, annyi elég is volt köszönöm.

Egyetértek a többiekkel. Próbálj Vele erről beszélni, ahogy előttem leírták. Ha azt látod nem szeretné, akkor semmi esetre ne erőltesd. Gondold át, hogy ki lehet olyan személy, akit be tudnál hívni magaddal. Én is ezt csináltam, mert nekem is azt mondta, nem akar bejönni. Végül egyik este úgy elkeseredtem, hogy fürdés közben elkezdtem sírni, akkor bevallotta, hogy Ő meglepetést akart nekem szerezni azzal, hogy mellettem lesz. Az elejétől kezdve ezt tervezte.

Amúgy visszatekintve Ő is azt mondja, hogy ki nem hagyta volna, élete legszebb, legmeghatározóbb élménye volt. A kis tesóhoz is be fog jönni. Augusztusra várjuk a második babánkat (tehát a házas életünket sem befolyásolta negatív irányba ez az élmény)

Először én is szerettem volna ha bejön velem.Beszélgettünk erről és ő meggyőzött,hogy semmi keresnivalója nincs ott és nem tudná végignézni.Míg vajúdtam addig én voltam kint vele a szülőszoba előtt XD időnként behívtak vizsgálatra.Utána már ki sem engedtek,a szülésznő szólt a férjemnek,hogy már nem fogok egyedül kijönni :D Végül nekem is császárom lett,úgyhogy pláne nem bánom,hogy nem volt bent.Szerintem begojózott volna ha ott áll és nem tud mit tenni.Így is megviselte,hogy 7 után kiszóltak neki,hogy hamarosan megvan a baba és 9 órakor szólt neki a dokim,hogy nemsokára jön az anesztes és megyünk a műtőbe.

Engem az nyugtatott meg,hogy bent volt velem a dokim.Sok orvossal ellentétben ő szinte végig ott.