A párom nem szeretne bejönni a szülésre, én viszont azt érzem, nélküle nem lesz erőm végig csinálni, igaz még van 3 hónap, de kétségbe vagyok esve; segítség!? Van valaki hasonló helyzetben?

Az én férjem bent volt, szept. végére várjuk a második babánkat, az is apás szülés lesz (ha nem dolgozik éppen:() DE ha én pasi lennék, valószínüleg én sem szeretnék bent lenni, elég ijesztő tud lenni egy-két dolog. Pedig nekem könnyűszülésem volt.

Persze Téged maximálisan megértelek, én is félek, hogy másodjára esetleg egyedül leszek.

Nekem a vajúdáskor volt lényeges, hogy nem voltam tökegyedül. Kitolásnál meg a férjem már nemigen tudott segíteni. Persze fogta a lábam, de felőlem akkor már a GobbiHilda is foghatta volna.. Ott már csak a dokira tudtam figyelni.

Próbálj meg vele egyezkedni, hogy legalább a vajúdásnál legyen veled, ki tudja meddig fog tartani.

Az én férjem még jóval azelőtt, hogy teherbe estem kijelentette, ő aztán nem fog bejönni a szülőszobába velem. Amikor felmerült a kérdés, mindig ezt hangoztatta. Én - bár nehezen, de - elfogadtam. Aztán, ahogy nőtt a pocakom és látta, hallotta a babát UH-kon, megváltozott a döntése, mert 1 hónappal a szülés előtt egyszercsak bejelentette: mégis bent lesz velem. Nem értettem, mondtam neki, hogy csak értem ne tegye, de hajthatatlan volt.

Szülés után - ami persze, hogy nem volt könnyű - aztán büszkén "dicsekedett", hogy apás szülés volt, és mennyire boldog, hogy ott lehetett.

Szerintem, várj és hagyd rá a döntést mindenképpen.

Nekem szeretne bejönni a párom, mindent megbeszélünk ezzel kapcsolatba, de ha azt mondja mégsem, azt is elfogadom és nem fogom erőltetni. Én fogadtam szülésznőt is, mert megnyugtató, hogy valaki szakmailag tud végig segítséget nyújtani, a párom a lelki támasz ebben az esetben, szerintem kell az is, hogy szülésznő irányítsa a dolgok menetét.

30 hetes kismama

Erőltetni ne akard, nem szabad, de mond neki többször hogy szeretnéd, mert támaszt adna. Aztán majd alakul, ki tudja mi lesz, mit hoz a helyzet.

Nálunk sem akart bejönni, legalábbis végig ezt mondta, ha kérdezték. Én mondtam Neki többször, ha szóba került a dolog, hogy Ő dönt, de én azt szeretném, hogy legalább vajúdáskor legyen mellettem, hogy ne legyek egyedül és szükségem van a támaszára. Ő azt mondta, nem tudja bejön-e, pedig erős, magabiztos ember, nem félős. Aztán a kórházban mikor hívták be, akkor először azt mondta hogy nem, aztán mégis jött. Addigra már burkot repesztettek és kaptam oxitocint, szóval akkor kezdődött igazán a nehezebb része, nagy fájásokkal. Nekem nagyon jó volt, hogy ott van mellettem és szoríthatom a kezét. Igazán másfél órát tartott ez, mert aztán már teljesen kinyíltam, jött a doki, Párom meg mondta, hogy akkor Ő kimegy. Azt mondta hogy épp csak elment pisilni, és mivel 5 nyomásra kint volt a Kisfiunk (nekem nem is igazán fájt a kitolás, csak azt éreztem hogy nyomnom kell, mert feszít), mire visszajött az ajtó elé, már hívták is, hogy megvan a Trónörökös, jöhet be.

Nem bánta meg hogy bejött, azt mondja azóta mindenkinek, hogy le a kalappal, hogy ilyen fájdalmakat elviselünk, és hogy az volt neki rossz, hogy látta a szenvedésem és nem tudott segíteni. Mindig mondom neki, hogy nem igaz, mert erőt adott hogy mellettem van.

És nem undorodott meg tőlem (pedig amikor jött be, pont látta amikor a lepényt nyomtam ki), alig várja hogy leteljen a 6 hét, hogy megvizsgáljon a doki, és újra együtt lehessünk, már türelmetlen nagyon.

Nagyon büszke Apuka, imádja a Kisfiunkat.

Boldog Babavárást!

5 hetes Kisfiú anyukája

Az én párom is hezitált rajta sokáig, azt mondta, nem bírná végignézni tétlenül, hogy én szenvedek. Szerettem volna, ha bejön, de csak annyit mondtam neki, ő döntse el, nem befolyásolom. Végül úgy mentünk szülni, hogy a vége felé, amikor úgy gondolja, akkor kimegy és ott vár. (nálunk az volt a szabály, hogy nincs járkálás, tehát ha kimegy, nem jöhet vissza). Nagyon jó volt, hogy hosszú órákat volt mellettem. A vége mondjuk császár lett, de nagyon hálás vagyok neki, hogy velem volt, amíg lehetett. És ő sem bánta meg, hiszen semmi olyat nem látott, ami elborzasztotta volna.

Ha a párod hajthatatlan, kérj fel egy szülésznőt, ő is nagy biztonságérzetet adhat.