Van úgy, hogy egy nőnek annyira nehéz, rossz élmény legyen az első szülése, hogy emiatt ne vállalkozzon több gyerekre?

a szülés után én is azt mondtam ,hogy soha többé, aztán valahogy az idő megszépítette az emlékeket...

de, hogy a kérdésedre válaszoljak, biztos van olyan eset, ahol az anya azt mondja , hogy valóban soha

Maga a szülés, ha nehéz is kemény is, a baba öröme miatt el fog idővel halványulni.

Viszont ha komplikációk voltak , elhiszem h vkiben ez olyan mély nyomot hagy, h egyszerűen fél a következőtől.

Akadhatnak olyan negatív élmények (pl. veszélyeztetett terhesség, genetikai betegségek (vagy autoimmun) vagy olyan szülés, ahol a baba élete is veszélybe kerül, ami után az ember azt mondhatja: ezt nem akarom még egyszer végigcsinálni.

Nekem két gyerekem van, az első minden szempontból könnyű volt, problémamentes babavárással, könnyű, igazi katarzis-élmény szüléssel. Aztán a második másképpen alakult. Már az elején éreztem, nem szabad sokat mozognom, mert egyből feszült a pocakom. Nem voltam hivatalosan veszélyeztetett terhes, de mégis sokat voltam rosszul. A babám végül a 38. héten bújt ki, maga a szülés itt is könnyű volt, de botrányosan kicsi volt a súlya. Rengeteget aggódtam érte, és bár igazi baj nem volt vele, csak sovány volt, mégis rossz volt, féltettem nagyon. Azóta behozta ugyan, és teljesen egészséges, 4.5 kilós kéthónapos, de azóta azt mondom, nem szülök többet. Van két egészséges gyerekem, akikért hálát adhatok, túl vagyok a 30-on, elég ez így. Képzelem, mit élhet át az, akinél ennél is komolyabb probléma merül fel a szülés során, és pl. újra kell éleszteni a kicsit... Brrrr! Nekem ez inkább lehet visszatartó erő, mint a nehéz szülés.