Ha rooming in szobában vagyok a babámmal és kiállok a jogaim mellett, hogy nem vihetik el tőlem a picimet, azaz bárhová kísérhetem őt vizsgálatokra, ahová szeretném, akkor nem kényszeríthetnek ennek ellenkezőjére ugye?

Én a Bajcsy-ban szültem, ott is az a szokás, hogy ha éjjelre beadod a babát a csecsemősökhöz, akkor nem fognak felkelteni téged éjjel, ha szopizni akar a babád. Legalábbis 2 éve így volt amikor a kislányomat szültem. Most 1 hete szültem, és egy percre sem adtam be a kötelezőkön kívül a kisfiamat, örültek is a csecsemősök.

Én is azt mondom, hogy ha teheted, tartsd magad mellett a babát, mert a tejbeindulásnak is jót tesz, de én pl. a kislányommal egyedül voltam egy szobában, és egyszerűen féltem vele éjszakára is egyedül maradni szobatárs és más segítség nélkül, féltem, hogy nem ébredek fel rá, stb, így mindhárom éjjel (!) beadtam a csecsemősökhöz. Alá kellett írni a papírt, hogy ha szükséges, akkor tápszert fognak adni neki. A kislányom most 2 éves, és 21 hónapos koráig szopizott, semmi gondot nem okozott neki sem a cukros víz, sem a tápszer. A kisfiamnak is adtak pótlást kétszer (két pöttynyi adagot), holnap lesz 1 hetes és lelkesen szopizik.

Most is egyedül voltam egy szobában, de pont jó is volt, meglett a saját ritmusunk a picivel, nem zavart minket senki. De a lényeg szerintem, hogy ha első baba, akkor ne várj túl sokat magadtól, arra is szükség van, hogy a kórházban is tudj pihenni picit, mert úgy tud beindulni a tejed is a legjobban, ha összefüggően 2-3 órát legalább tudsz aludni.

Ja, és hogy az előtej elég az első 1-2-3 napra, igen, általában így van, de a születési súlyból csak 10% súlyvesztés a megengedett! Azt nem írtad, hogy annál, akit betápszereztek, nem vajon az volt-e a háttérben, hogy a súlyából már többet veszített, mint 10%.

Nekem az első pillanattól volt tejem most, reggel 7-kor szültem, koradélután már szopizott a kisfiam, mindvégig mellettem volt, cicire tettem rutinosan, mégis meglett a 10% súlyvesztés. És hiába volt tejem, inkább a pótlás mellett döntöttünk úgy, hogy próbaszopira kellett vinnem estétől reggelig 3 óránként folyamatosan (súlymérés, szopi 10 perc egyik cici, szopi 10 perc másik cici, pótlás ha szükséges). 2x kellett pótlás neki. Én inkább bevállaltam ezt, minthogy még egy nappal tovább kelljen maradnunk a kórházban, s nem álltam le kötekedni, hogy van tejem. Mivel a babának gondot nem okoz, otthon meg mindent úgy csinálok, ahogy jónak látom, inkább rájuk hagytam ha valamiben kötözködtek.

Ilyen volt pl hogy hazamenős reggelen fejni akartam mielőtt felébredt a fiam, mert már kőkemény volt a cicim, amiből szoptatni akartam. A csecsemősnővér pedig elkezdett "okoskodni", hogy előbb szopiztassam meg, és utána fejjem le. Alapvetően igaza van, csak éppen egy kőciciből már nem tud szopizni a baba, fel kell puhítani a bimbó körüli részt. Ebbe a hibába már belefutottam az első kórházas időszakban az első gyerekemmel. Csak sírt és sírt, én meg nem értettem, hogy miért nem szopizik, amikor rengeteg a tej. De ez a nővér csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy szopi után fejjek, addig meg masszírozgassam a mellem és tegyek rá melegvizes borogatást. Kénytelen voltam a másik mellemből megszoptatni a fiamat, s gyorsan behozatni a mellszívómat, mielőtt felrobban a cicim. 70 ml lejött, s utána a kisfiam is szopizott még belőle, majd bealudt, szóval elég volt neki ami benne maradt fejés után. Na én ilyeneken akadok ki a csecsemősnővérekkel kapcsolatban. Egyetlen egy kivételével egyiknél sem éreztem, hogy ne gondolná magát felsőbbrendűnek a kismamánál, pedig 21 hónap szoptatás és 10 hónap anyatejadás után azt hiszem van némi fogalmam a szoptatásról és a fejésről.

(előző)