Akinek kedve van, mesélnétek a szülésetekröl? Ti hogyan éltétek meg? 31 hetes km

Én egy negatív példa leszek.

11. napos túlhordásnál indítottak egy hüvely tabletta szerűséggel (külföldön szültem). Elvileg 6-8 órán belül beindítja a szülést, de csak a második. Nov. 11-én meg is kaptam reggel 8 után. Befeküdtem az osztályra, és vártam, olvasgattam, kszültem fel, hogy jajj, nemsokára a kezemben tarthatom az én kis gyönyörűségemet... Du. 3kor jöttek is a fájások, igaz nem volt nagyon erős, de rendszeres 20 percenkénti. Mentem a szülésznőhöz, megvizsgált, azt mondta még semmi, de 7 körül menjek megint, mentem 4 újjnyira kitágultam, azt mondta 11 előtt baba lesz. Nagyon megörültem, minden nőgyógyász azt mondta, hogy könnyen fogok szülni, mert korán befordult és nagyon el volt vékonyodva a méhszájam. Lépcsőztünk, labdára ültem, próbáltam ráhangolódni. 2 óra múlva megint megnéztem, úgyan úgy 4 újjnyi. Mivel vízen akartam szülni, a szülésznő teleengedte a kádat, beleültem, jó hidegre sikerült a víz. tettünk hozzá meleget, de ki is kellett engedni, mert már túl sok volt. Jön vissza a szülésznő, kérdezem tőle, normális, hogy minden fájásom elmúlt?

Megint megnézte, semmi több tágulás. Vártam, kaptam oxit, hajnal 1 kor 3-ikra sikerült burkot repeszteni, na, akkor jött az igazi fájás... Férjem elment haza, miután kiszálltam a vízből. (haragudtam rá) Aztán 5 kor bejött, mert mondtam neki, hogy már elviselhetetlen a fájdalom. Jöttek a tolófájások, de még nem szabadott nyomnom. 7 kor reggel (12-én) megint szülésznő váltás volt. (már a 3.) Mondtam férjemnek szóljon, mert nem bírom tartani. Jött is a szülésznő egy orvos tanonccal. Négykézláb feküdtem, úgy nyomtam, kényelmes volt, de 7 óra óta azt hallottam, nyomjak, mindjárt itt a baba... Nyomtam, nyomtam, minden erőmet összeszedve. Már könyörögtem, hogy szedják már ki belőlem azt a gyereket, mert nem bírom tovább. Azt volt a válasz már késő, meg kell szülnöm, nincs mese. Jött egy orvos, ő nyomta a hasamat, a szülésznő a babát húzta. Így ment egészen 9.45 ig, mígy egy hatalmas "robbanással" kijött a pici fiam. A leggyönyörűbb volt, a világon, minden fájdalmam és fáradságom elmúlt. aztán kérdeztem mikor jön a lepény? Mondták, ne aggódjak jön az mindárt. Kaptam még oxit, hasmasszást, toltam, toltam, már semmi erőm nem volt hozzá. Jön a szülésznő megrántja a köldökzsinórt, beteríti a vér. Orvosok arcán látom az idegességet és, hogy folyton az órát nézik, ekkor visszahozták megmosdatva a fiamat, lemérve. 54 cm, 4260g. Annyit mondtam szédülök, szédülök, mi a baj? Mondták le kell választani a lepényt. Rohantak velem a műttőbe, ott nagy kapkodás, mindent előkészítettek, elaltattak.

Mikor felébredtem, vacogtam, kaptam plusz takarót, meg meleg levegőt fújattak alá. Kérdeztem hogy van a fiam, válasz jól( szerintem nem is mondtak volna mást) Aztán néhány óra múlva visszavittek a szobába. Később hozták a babát szopizni. Folyamatosan szédültem, de felakartam állni. Azt mondtam férjemnek tervezhetjük a kistesót.

Másnap az orvosok mondták, hogy annyi vért vesztettem, hogy beszélnem se kéne tudni. Ezután 3 napot az intezíven voltam, babóm szopizni nem akart, nem is csoda csupa antibiotikum volt a tejem, pulzusom 160 volt, nem ez volt a számára megszokott hang, ritmus.

1,5 hét után hazajöttünk és nem adtam fel a szoptatást, pár hét múlva cicifüggő lett a fiam. 2 hónap alatt teljesen felépültem.

A 6 hetes kontrolon a orvos azt mondta, mikor ennyit ráhúz az anyuka, akkor már a babát mentik és nem az anyát. (Csoda akkor, hogy életben maradtam.)

Mindez tegnap volt 15 hónapja.

Neked jó szülész kívánok! És nem szerettelek volna megijeszteni!