Kedves babás kismamák! Milyen volt a szülés?
Én 2 hét múlva szülök elvileg, és nagyon félek a fájdalomtól, mert alacsony a fájdalomküszöböm. Akik már túl vagytok rajta, és előtte nagyon féltetek, hogy emlékeztek vissza rá? Annyira fájt, amennyire féltetek tőle? Esetleg kevésbé?
Tudom, hogy amint a kezemben lesz a babám, "elfelejtem" az átélteket, na de addig? Mivel tudom "nyugtatni" magam??
válasza::-) Nekem is alacsony a fájdalom küszöböm,a menstruációs görcsöktől padlót fogtam tininek....
4 gyerkőcöt szültem. Az elsőt 1 óra 57 perc leforgása alatt!! Egy enyhe görcsöcskét éreztem,gondoltam csak jósló lesz. 10 perc múlva jött még egy,akkor egy pukkanást is éreztem,el folyt a magzatvíz. Ha nem folyt volna a magzatvíz,akkor elég sokáig lettem volna abban a hitben,hogy csak jóslózok! Nagyon,nagyon enyhe görcsöcskék voltak!!! Ezután nagyon gyorsan zajlottak az események,gyors mosdás,telefon a mentőknek,3 percesek voltak. A mentőben nem éreztem semmit,csak a baba feje nyomta a gátam. Éppen felértünk a szülészetre,ki lett töltve a papír,amit ki kell,aláírtam,akkor már szélkelési ingerek voltak.... 1 tolófájás-ami nem fájt!! és 2 nyomás után már kint is volt a gyerkőc :-) Volt gátmetszés,de nem éreztem semmit,amikor pedig varrtak és kezdtem érezni akkor kaptam lidót és minden Happy volt :-) Nem voltak utófájások. Felszívódó varratot kaptam,így 2 hétig cinkes volt ülni.
A második kicsit hosszabb volt. Túlhordtam,már kórházban voltam. Kicsit jobban éreztem a fájásokat,de még mindig nem fájtak annyira,mint ahogy elképzelné az ember lánya... 5 percesekkel kezdődött, a reggeli nst nem mutatott semmit. 3 perceseknél szóltam,de azt mondták,hogy csak keménykedek. Már fél órája percesek voltak,amikor bemehettem a szülőszobába. Már teljesen tág voltam,burkot repesztettek és azonnal jöttek a tolók. Nem egészen 4 óra telt el az első fájástól számítva a kicsi kibújásáig. Gátmetszés volt,ezúttal majd lefordultam a szülőágyról,mert a varrásnál nem hatott a lidó,és még utófájásaim is voltak,de azok már nagyon húzósak. Akkor kiszedős varratot kaptam,mondanom sem kell,hogy f.stam a 4. napon,amikor kiszedték :-)
A 3. is megvolt 4 órán belül,Ő mentőben született,mert össze vissza jöttek a fájások(20-8 percesek és azok közti értékek,össze-vissza),amik akkor sem fájtak annyira,csak kellemetlennek mondanám,a magzatvízzel nem találkoztam,és egyik pillanatról a másikra álltak be 2 percesre,10 kétperces után ért ide a mentő,akkor már a tolók voltak. Utófájás nem volt,csak szoptatáskor,akkor viszont kemények.
A 4. gyerkőc (Ő tegnap töltötte be a 2 hónapot,szóval friss az élmény :-) )2 óra alatt lett meg,az keményebb volt kicsit,de nem vészes. 5 percesekkel indultunk,a magzatvíz nem folyt el,2-3 ilyen 5 perces után hívtuk a mentőket,több mint 40 percet vártunk mire ide értek. Akkor már 2-3 percesek voltak. A kórházba adatfelvétel,aláírás,fekvés. Ez volt az egyetlen,ahol nem a magam módján,hanem kényszer helyzetben vártam a teljes tágulás,ezért volt rossz. A többinél álltam -járkáltam is,az segíti a babát a külvilág felé,de most csak az nst-re kötve a szülőágyon feküdve vártam míg eljön a pillanat,ezért ez volt a legnehezebb szülésem. Végül is ezt is letudtuk 2 órán belül,az első fájástól számolva :-)
Voltak utófájások,de nem volt olyan kemény,mint a 2. szülésnél. Szoptatáskor is volt utófájás,de nem volt az sem olyan kemény,mint a 3. gyerkőcnél.
Remélem valamelyest sikerült megnyugtatnom Téged!! :-)
Boldog babavárást és egészséges kisbabát!! :-)
válasza:Ja, még annyi lemaradt,hogy az nst-re kötve kérdezték: nincs fájása??
Nincs.
Pedig a gép mutatja
:-)
Szóval ne parázz!!!
Üdv: utolsó válaszadó
Köszönöm a válaszaitokat, azt nem mondom, hogy nyugodtabb lettem, de bátrabb mindenképpen!
A Sote II-n fogok szülni, szóval a kórházban és a dolgozókban, plusz a dokimban maximálisan bízok. És a férjem is mellettem lesz, szóval valahogy csak túl leszek rajta, utána meg már én is csak a jóra fogok emlékezni (remélem).
Még egyszer köszi a biztatást, mindenképpen megírom, hogy milyen élmény volt!
válasza:Kedves Kérdező!
A SOTE II-n szültem 6hete!
Írj privit, ha gondolod, szívesen mesélek!
Saját orvosom, szülésznőm volt nekem is, és CSAK POZITÍV élményeim vannak!
Jó kezekben leszel a kórházban!!!
Kitartást!
6hetes pici fiú anyukája
válasza:Én sok helyen azt olvastam, hogy a szülés olyan irdatlanul nagy fájdalom, hogy azt előre el se lehet képzelni. Én erre készültem gondolatban , de egyáltalán nem féltem. Mikor ott voltam, akkor derült ki, hogy ezt tényleg olyan pokolian fáj, hogy azt hittem beledöglök. Ugyanakkor már aznap azt mondtam: jöhet a következő. :-)
A kitolás szakasz kifejezetten "jó" volt, miután pár nyomás után rájöttem hogy is kell. Abban a pillanatban, hogy megszületett a gyerekem, a fájdalomnak is vége lett és nem a hormonok miatt vagy ilyesmi, hanem mert nem volt mi fájjon. A gátvarrást nagyon jól bírtam, mint a döglött béka úgy feküdtem, bár a végén mondtam a dokinak, hogy jó most már kezd kellemetlen lenni. Illetve a magát a gátmetszést azt nem éreztem.
Most a második babámat várva én várom a szülést, mert bár iszonyú fájdalom, de mégis egy hatalmas élmény volt nekem. Szó szerint egy csoda volt, hogy világra hoztam a fiamat.
Én csak annyit mondanék, hogy szerintem egyáltalán nem kell félni tőle. Jobb nem lesz tőle, csak rosszabb, ha ezen stresszelsz. Ez egy olyan dolog, amin mindannyiunknak át kell esni, ne idegesítsd magad előre!!
válasza:Úgy indult, hogy pont vásárolgattam, amikor elkezdet folyni a magzatvíz (kb délben). Hazajöttem, szóltam a férjemnek, hogy jöjjön haza, mert indulunk, meg a dokinőmnek. Ekkor még semmi fájás, ezért kicsit ráérősre vettem.
Kb 3-4 között értünk be a kórházba, ekkor már kb 10 perces fájások voltak, de abszolút kibírhatóak. Gondoltam ez így menni fog...
Az ügyeletes doki megnézett, azt mondta, még nagyon fent van a baba feje, és nem igazán tágulok, úgyhogy irány a vajúdó, és várunk.
Aztán 6-7 óra felé kezdtek jobban erősödni a fájások.
De még mindig 6-8-10 percenként.
Azt mondták, ebből éjjel vagy reggel lesz baba...
Na,akkor mondtam, hogy ezt én nem fogom bírni reggelig!
Kb 8 után jött be a dokinőm, hogy behívták, mert nem tettszett az ügyeleteseknek a babám szívhangja.
Akkor át is vittek a szülőszobára.
Még mindig kb 4-5 perces fájások, de már szinte elviselhetetlenek.
Ekkor megint megnézték a szívhangot, ami elég kétségbeejtő volt, ezért azonnal felfektettek a szülőágyra.
A doktornőm szólt az ügyeletes dokinak, és hirtelen egy csomóan ott termettek, de addigra már alig érzékeltem a külvilágot a fájdalomtól, teljesen egybefüggő lett.
Végül az ügyeletes doki tágított kézzel, a doktornőm meg préselte a hasam, hogy mielőbb kint legyen a baba. De ez már fel sem tűnt a fájdalomtól, mintha transzban lettem volna...
Így végül 21:57-kor meg is lett 2700 grammal, 48 centisen.
Teljesen egészségesen.
Tehát összegezve beigazolódott a félelmem, eszméletlenül fájt, szinte már elviselhetetlen volt, de túléltem.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy bár megijesztett minket a babóka, így legalább gyorsabban túl lettem rajta, és vele is minden ok.
De én nem felejtettem el a fájdalmat, egyszerűen örültem, hogy vége, és tudatosult, hogy megérte!
válasza:hű, ez nem hangzik jól. nekem 5 heten van vissza.... :S
de nem értem, miért nem császároztak meg, mert ez így elég drasztikusnak tűnik...
de a lényeg, hogy túl vagytok rajta, és gratulálok a picihez!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!