VBAC-os anyukák! Hogy sikerült a császár utáni sima szülés? Hogy indult be? Fájással vagy magzatvízzel? Indították? Fájdalomcsillapítást kaptatok? Mennyi idő volt mire meglett a baba? BNetapintás tényleg olyan rossz?

Bocsi, én nem a kérdésre válaszolok, vagyis egyenlőre még nem tudok, én is csak sortárs vagyok. :) Terveztem is hasonló kérdés kiírását, úgyhogy nagyon kiváncsi vagyok a válaszokra.

Én VBAC - s vagyok (és jelenleg 16 hetes kismama), leírom nektek a tapasztalataimat. Túlhordással kezdtem, terminuskor persze befektettek a kórházba. (Fogadott dokim nem volt.) 40 + 4 naposan ráírták a kórlapomra, hogy betöltött 41. héten programcsászár, ha nem indul el. Abban a kórházban császár után tilos volt az oxitocinos indítás, a prosztaglandinos is, mert az kimutathatóan fokozza a heg mentén történő méhrepedés kockázatát. 40+6 naposan este (jó sok lépcsőzés után) végre éreztem "valamit", front lehetett, mert sok szülés indult be aznap éjjel. Reggelre, szinte fájások nélkül (mert az a "valami" görcsnek se volt nevezhető, csak mint az enyhe gyomorideg, olyan volt) 2 ujjnyira tágultam. (Közben aludtam a vajúdóban.) Így burkot repesztettek reggel hatkor. Utána nagyon fájós fájásaim voltak, de mivel "nem haladtunk semmit", oxitocint kötöttek be. (Kicsit furcsálltam, hogy akkor most mégis szabad? Azt mondták, csak indítani nem szabad vele, ha elindult, akkor már lehet.) Jó sokat vajúdtam oxis rásegítéssel, végig fekve, mert a protokoll miatt kötelezően rajtam volt a CTG. 5 centinél egyszer tolófájások jöttek, akkor csökkentették az adagot, és kaptam valami görcsoldót. Estefelé 2 perces fájások voltak, de a szünetekben aludtam, máig sem tudom, hogy hogyan :) Aztán jött egy doki, megvizsgált, és azt mondta, hogy nyomhatok. (Ez volt az első olyan vizsgálat, ami nem fájt, később jöttem rá, hogy végig kézzel is tágítottak...) 2 nyomásra megvolt a szép nagy babám (3800 g), és akkora, de akkora örömöt éreztem, mint még soha előtte, és akkor már tudtam, hogy megérte! A picimet egy kicsit a hasamra tették, aztán elvitték fürdetni. Csak egy nagyon pici gátmetszésem volt, pár órával később simán tudtam ülni. A betapintást nem éreztem, mert elaltattak arra a pár percre, mire felébredtem, már össze is voltam öltve. Le akartam pattanni a szülőágyről, de rám szóltak, hogy nem szállhatok le, és hoztak egy tolószéket, amin áttoltak a vajúdóba megfigyelésre. Borzasztó szomjas voltam, de az altatás miatt még fél óráig nem ihattam. (Később bepótoltam :) Aztán hozták a babámat az első szopira. Pozitív élmény maradt a hosszú vajúdás ellenére is, mert maga a születés pillanata csodálatos volt, és mert másnap már teljesen jól voltam, nem fájt semmim (a császár után meg hónapokig fájt a hegem.) Ha sikerül, én ismét sima szülést szeretnék. Drukkolok nektek! (Nektek lesz valaki mellettetek? Mert nálam nem volt ott más, csak az éppen ügyeletes szülésznő, de nem sokat foglalkozott velem...)

Hát igen, VBAC - nál nem sok mindent engednek, de reménykedek :) Most sem fogadok majd orvost, mert jobbak a tapasztalataim az ügyeletesekkel. Viszont lesz, amit másképp tervezek, pl. nem engedem, hogy olyan korán burkot repesszenek, mert amíg el nem folyik a magzatvíz, addig lehet állni, labdázni meg sétálni is. Azt is szeretném, ha bent lenne velem valaki, csak engedjék be! (A kórházban csak 1 db egyágyas szülőszoba van, és a 3 ágyasba meg nem biztos, hogy beengedik a kiválasztott családtagot.) Majd írj még :)(2-es)

Én február elején fogok szülni, még van időm gondolkodni, tervezgetni :)

Február végére várom a babánkat, a lányunk éppen másfél éves lesz. Az orvosom nekem azt mondta hogy epidurálisban csinálja a betapintást. De itt kiábrándítottak, hogy ezt mondani szokták, hogy ne féljünk még attól is.