Kinek mennyire fájt a vajúdás, illetve mit éreztetek a kitoláskor?

10-es vagyok. Nem is éreztem mikor kijött a baba. :D Meg is lepõdtem h kint van. :D

Gáz miatt nem volt hányingerem. De legalàbb nem volt brutális fájdalmam, csak ha nem jól szívtam.Varràsnàl is igényt tartottam ra. Na ott már viccelõdni is tudtam. :D Ja és tuti h többet nem szülök. Kitolàsom kb kismiska volt a vajúdáshoz képest. Pedig utána 6 hétig felülni nem tudtam bordarepedés miatt...Ja gát nem fájt, varratszedés se és az elsõ intim együttlét se fajt, csak egy picit volt kellemetlen.Pedig én megszívtam a szülést, màsnap mindenki az én esetemrõl beszélt a kórhàzban. Mondom én h a mensiszerū fájdalmat nem bírom. :D

Nekem is pokol volt minden menstruáció a tablettáig, meg miután abbahagytam migrén miatt, akkor is még jó ideig. Volt olyan, hogy összeestem a fájdalomtól. Akkor azt mondtam, ha a szülés még ennél is jobban fáj, én nem fogom kibírni.

A menstruációban az a nehéz, hogy a mindennapi tevékenységeidet ugyanúgy el kell végezned, mintha nem lenne semmi bajod. Szüléskor meg senki nem várja tőled, hogy közben nagybevásárolj. :)

Az én esetemben a szülési fájdalom a menstruációsnak legfeljebb 3-4-szerese volt. A gyerek nem akadt el, burokrepesztéstől számítva 4 óra múlva megvolt, viszont a kitolás nem volt éppen rövid. Pontosan már nem tudom felidézni, nekem legalább fél órának tűnt, és az volt a fájdalmasabb része.

Vajúdás közben ugyan sikerült lilára szorítanom anyukám kezét, de ott voltak szünetek, úgyhogy nekem ez ezért is elviselhetőbb volt, mint a menstruációs fájdalom.

A kitolás része azért volt nehéz, mert a 168 cm-es vékony alkatomhoz szültem egy majd négykilós kislányt. Nekem itt volt az az érzésem, hogy szétszakadok, de nem a hüvelyem (ami egyébként valóban kissé szétszakadt), hanem a csípőm és a fenekem volt a legfájdalmasabb.

Nekem az segített a legtöbbet, hogy közben végig arra koncentráltam, próbáljak a kicsinek minél többet segíteni, mert ha nekem fáj, akkor nyilván neki is. Számomra nagyon megdöbbentő, ugyanakkor gyönyörű élmény volt az az összhang, ahogyan sikerült végül együttműködnünk.

Ahogy írod, hogy milyen görcsöket éltél már át: ha nem lesz komplikáció a szülésedben, akkor nem fog nagy meglepetés érni. Fájni fog, de teljesen kibírható.

Azt nem tudom, milyen, amikor elakad a gyerek, de éppen el tudom képzelni. Én ezért vagyok az epidurál híve, hiszen előre sosem lehet tudni. Az, hogy én végül nem kaptam, utólag még jó is, mert nagyon kíváncsi voltam a szülési fájdalomra, és őszintén: sokkal rosszabbra számítottam. (Mondjuk a kitolásnál meg jobbra, mert arra mindenki azt mondta, hogy az már nem fáj. Dehogynem.:))

Ja, és közhely, de amikor rádrakják a gyereket, az a pillanat mindent megér!!!

Könnyű szülést!

Mi a helyzet kérdező? Gondolom azóta túl vagy már rajta.

Milyen volt?