Természetes szülés vagy császár? Pusztán kíváncsiságból?

Az enyém természetes szülésnek indult, de kb. 10 óra vajúdás és 1 óra kitolás után vittek a műtőbe, mert a rövid köldökzsinór állandóan visszahúzta a babát, ráadásul a nyakára volt tekeredve. Nem altattak, hanem gerincérzéstelenítést kaptam és nálunk műtét után 12 órás fekvés a protokoll, utána viszont mindenképpen felkeltenek. Az első felállás elég fájdalmas volt, de segített a szülésznő és egyből kísért is tusolni, majd öltözni, ezt követően pedig vittek az újszülött osztályra, ahol megkaptam a babát és onnantól én láttam el őt is és magamat is.

Ha előre tudom, hogy műtétre kerül sor, akkor a vajúdást szívesen kihagytam volna, de összességében nagyon pozitív élményként maradt meg bennem és a lényeg, hogy van egy egészséges gyermekem.

Egyébként a felépülés nagyon gyorsan ment, nem lépett fel semmilyen komplikáció, a 6 hét letelte után pedig a házaséletünket gyakorlatilag ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

8. vagyok. Köszönöm, kedves vagy. Az első nem volt rossz élmény, csak fárasztó és fájdalmas, de ez normális. Este 8-kor született, 9-kor már megkaptam az ágyba, magam mellé, igaz, csak reggel kelhettem fel, de velem volt egyszer éjjel is, reggeltől pedig végig. A másodiknál, amikor sürgősségi volt, altattak. Az rossz élmény volt, mert nem tudtam, hogy van. Viszont amikor felébredtem, rögtön fel is keltem, kb. 5-6 óra múlva, onnantól mobil voltam, és velem volt a baba. Tökéletesen el tudtam őket látni. Ha lenne még egy, nem mennék bele abba, hogy próbáljuk meg természetesen, igaz, harmadiknál már nem kockáztatnak. Kár hogy a másodiknál igen.

Azt nem igazán neked szqntam, hogy kár ilyet kiírni, nyilván bármit kérdezhetsz. Inkább a vitatkozós fajta miatt, aki mindig megjelenik, és oltja a többit.

Első babámmal spontán szülésnek indult a dolog.Minden haladt szépen,de a kitolásnál elakadt :( nem fért ki,császár lett.Testileg viszonylag hamar felépültem,de a környezetem gondoskodott róla,hogy lelkileg a padlóra kerüljek.Kaptam hideget-meleget.Nehezen estem teherbe,szülni se tudok,az elején a szoptatással is voltak problémák...Csak beszólásokat kaptam..

2,5 évvel később ismét baba volt a pocakomban.A kedves környezetem elkönyvelte,hogy ezúttal program császárom lesz,mert ugye szülni én nem tudok...Hát nem így lett.Terminust is túlléptük és természetes szülés lett.Viszont lánykám gyorsan jött,mint a rakéta!Hüvelyfal végig repedt.1 órán keresztül varrt az orvos.Testileg hosszabb ideig tartott a felépülés,sokáig fájt a hüvelyem.Viszont lelkileg megélni csodálatos volt.

Nekem a császár utáni első felállás rosszabb volt mint a kitolás.

Kedves kérdező!

Én azt javasolnám neked, hogy hallgass a szakemberekre ennél a döntésnél! Egy laikus nem tud kompetens döntést hozni, mivel nincsen tisztában a valódi rizikókkal. Az interneten hozzáférhető statisztikák nagyon nem elegek.

A császár egy komoly hasi műtét! Annak minden szövődményével, melyek lehetnek nagyon súlyosak is! A császáros szüléseknél jóval magasabb az anyai szövődmény. (ezt a luxust egy anya ne engedje meg magának szerintem..) Egyik barátnőm konkrétan majdnem belehalt nem is olyan régen, mert alattomosan szépen egy fertőzés alakult ki belül, 3 hónappal(!) a császár után. Hasi fájdalmai lettek, amit külföldön (ott volt éppen) nem vettek komolyan, ezért szerencsére hazajött, itthon már a rohammentő vitte el a reptérről. Több órás életmentő műtéte volt. Kb 1 órán múlt az egész. Nem az első és nem is az utolsó ilyen eset. A trombózisról még nem beszéltem, aminek a kockázata szintén sokszorosa a műtét esetén. Mindemellett összenövések alakulhatnak ki, ami a következő terhességnél komoly komplikációkat okozhat. (koraszülés, rossz helyen való tapadás miatti vetélés stb)

Ezért nagyon lényeges, hogy egy ilyen műtét akkor jöjjön létre, ha az valóban indokolt! Egy kismama nem tudja megítélni ennek a kockázatnak a komolyságát!

Ha kell akkor viszont el kell fogadni.

Soha nem értettem azokat az embereket, akik "lehúzták" emiatt a többi édesanyát. Illetve értem, mert még napjainkban is akkora a primitívség és a tudatlanság, hogy nem kell meglepődni az ilyen ostoba hozzászólásokon. (beszólásokon) Egy jó anya mindig küzd a gyerekéért! A császáros anyuka éppen úgy! Sőt tovább megyek: egy fogyatékos gyerek szülői jobb szülők, mert többet küzdenek a gyerekükért? Ugye mekkora abszurdum. A szülés csak egy indulás, egy kapu az életre. A neheze ezután kezdődik.

Régebben a császár előtti időkben a szülés valóban életveszélyes volt a nagy halandóság miatt. Akkor eszükbe nem jutott volna a nőknek egymást lehúzni, örültek, ha komplikációmentesen túlélték! Ma meg annyira természetesnek vesszük mindezt. A szülésnél akkor is segíteni kellett, most is segíteni kell. (különben a természetes szelekció miatt jóval kevesebben lennénk)

A nagyszájú, lehúzó anyukák gondolom azért beveszik az antibiotikumot, ha tüdőgyulladásuk van.. vagy esetleg a természetes gyógyulást választják, ami ebben az esetben jó eséllyel halálos is lehet?

Szóval primitívség a szülés módján vitatkozni. A segítség módja lényegtelen, az egészséges gyermek a cél.