Ti hogy éltétek meg a szülés utáni napokat?

Lehet más jól, én nem. Fáradt voltam es néha teljesen tehetetlennek éreztem magam. Fogalmam sem volt sokszor, hogy miért sír a baba. Nehezen láttam be, hogy pihennem is kell. Lehet talan kicsit súroltam a depressziós határát, pedig várandósan én nekem ez eszembe sem jutott, hogy így is alakulhat. Mint kiderült, nagyban a pajzsmirigyen okozta, hogy "nem tudtam lenyugodni". Majdnem ráment a tejem a dologra és igen.. En sokat sírtam is es enni sem tudtam. Hamar elmúlt. Biztos olvastad, a pszichózis nagyon ritka. Nem hinném, hogy fenyegetne.

Iszonyú fáradt voltam,emlékszem,a látogatók pedig csak jöttek és jöttek,és mind a bokámmal volt elfoglalva mert iszonyú dagadtak voltak a lábaim. Közben állandóan fejni kellett,mert vinni kellett a tejcsit a koraszülött babámnak. 3 óránként lehetett hozzá menni,abból kb fél-egy órát voltam vele. Teljesen kivoltam,azt hittem bedilizek mikor beköltöztettek az anyás szobába ahol elöször egyedül voltam,mert ugye messze lakunk a kórháztól,nem tudtam volna minden 3 órában bejárni. Aztán elkaptam valami fosós fertőzést ezèrt nem maradhattam a kórházban,a koraszülöttre se mehettem be,tejet se vihettem a picinek. Féltem hogy elapad a tejem,fejtem mint az örült,tele fejtem a korházi hütőt tejjel,majd sírva öntöttem ki mindet. Megváltás volt hogy 2 hét után haza jöhettünk,ő a maga kis 2 kilójával,én meg tele zűrzavarral a fejemben,hogy mi lesz hogy lesz. Nem is sejtettem hogy ami utána jön még cifrább lesz.

Hát fizikailag szörnyen voltam, rettenetesen megfáztam, épp a szülés előtti napon. Szüléskor mindenfelé repedtem, kb fél óráig varrtak, az edától meg alig tudtam pisilni, többször katétereztek. Folyamatosan köhögtem, szegény baba tőlem nem tudott aludni, a köhögés a varratokkal pokoli volt. De lelkileg inkább meg voltam hatódva. Állandóan sírtam, de azért, mert teljesen lenyűgözött a születés csodája. Inkább később, otthon voltam depis, de az is szerintem a fáradtságtól volt. Szerintem teljesen természetes ha szülés után kicsit befordul az ember, hiszen fizikailag is megterhelő, közben egy babáról kell gondoskodnod, azt se tudod mit hogyan kell, felfordul az életed +alváshiány. De később, ha már összeszoktatok, meggyógyultál, hozzászoksz a kevés alváshoz, sokkal jobb lesz!

4 napot voltunk kórházban, szinte egybeolvadt az egész, fáradt voltam és egy csomó dolog furcsa, mert a testem nagyon komolyan dolgozott. Először elkezdtem szoptatni, sebesre szívta a kisfiam a melleimet. A szoptatástól termelődő oxitocin vajúdás alattihoz hasonló görcsöket csinált, viszont egy hét alatt szinte szülés előtti formába kerültem. Kicsit fáj a gátseb, de egy jó sebkezelő krém és észre sem vettem. A varratok jobban zavartak, szúrtak. Meg a bepisilés. Igen talán az volt a legzavaróbb a pisilési gondok. Jó lett volna tudni róla előre, hogy kicsit felkészültebb lehessek. De ez olyan mintha tabu lenne, nem mondja senki, nem lehet olvasni se róla. A hormonok a bőgős félék engem már otthon értek utól. Kb egy hétig tartott, hogy szó szerint mindenen és bármin képes voltam órákat bőgni. Nem volt eufória, inkább egy elképesztő adag érzelem, olyan erővel és intenzitással rám törő, hogy komolyan fel kellett dolgoznom. Napokig őrlődtem benne. Mert míg eljutottam idáig sok mindenkit szerettem már. Szülőt, testvért, rokont, barátot, szerelmet és gondoltam már nem egyszer, hogy ez milyen elsöprő érzelem volt, de rá kellett jönnöm, hogy semmit nem tudtam a szeretetről eddig. Arról az igazi, teljes feltétel nélküliről, aminek minden porcikádban megadod magad. Mert a kisfiam ezt adta nekem és elhiszem, hogy egy ilyen súlyú érzelem alatt és az új élethelyzet okozta stressz miatt ha vmi vhol nem teljesen klappol (pl. segítség, támogatás hiánya, rossz párkapcsolat, betegség, rossz szülésèlmény, stb) akkor meg lehet törni és depresszióba esni.

Én éjszaka szültem,másnap délben haza engedtek minket,ahogy haza értem gyorsan főztem ebédet aztán neki álltam takarítani :D iszonyú gyorsan felépültem,a gátvédelem nem sikerült igy kívül belül repedtem,egyetlen percig sem fájt,mintha ott sem lett volna a varrat :) nekem rengeteg erőt ad a kisfiam pedig már harmadik baba,tartottam tőle énnis hogy nem alakul ki majd a kötődés ,de első pillanattól kezdve ugy érzem magam mintha egy uj lehetőséget kaptam volna hogy élhessek,már 3hónapos de minden percben a föld fölött járok :D ne aggódj,minden rendben lesz,ne gondolj ilyenekre :) könnyű szülést kivanok

Németországban :) azt még azért leírom hogy hulla fáradt voltam hetekig,ennek ellenére nagyon türelmes .Próbáld ne ugy megélni hogy rástresszelsz dolgokra hanem kezeld "lazán" ,ne félj segítséget kérni ha ugy érzed szükséged van rá.

Mi egy hetet voltunk kórházba, mert besárgult a Kislányunk. Én már a szülőszobáról egyedül mentem át a csomagjaimmal a gyermekágyra, természetes szülésem volt, vágás, repedés nélkül. Szóval felépülni azonnal felépültem. Rosszul éreztem magam a kórházba, de nem amiatt, hogy ott volt valami baj, hanem már egy családként akartunk otthon lenni a Férjemmel, de ez persze csak türelmetlenkedés volt. Mindent tudtam otthon csinálni azonnal. Nagyon boldogok voltunk, eszembe se jutott a depresszió vagy hogy is mondjam. VISZONT a mai napig hihetetlenül hiányzik a terhesség! Nagyon várom már a Kistesót, gyakran álmodom, hogy újra Kisbabánk lesz:). Remélem hamarosan tényleg! 1 éves Kislány Anyukája