Túlhordás esetén lehet kérni a császárt?

Önmagában a túlhordás nem ok a császármetszésre. Egy ideig alapból várnak, nem nyúlnak bele rögtön akkor, mikor betöltöd a 40. hetet, ha nincs más bajod (mondjuk cukorbetegséged, magasvérnyomásod). Ha magától nem indul be a szülés és a méhszájad sem ideális az indukcióhoz, akkor is lehet méhszájérlelést csinálni.

De ha az sem használ, akkor nyilván nem várnak a végtelenségig, ha nem tudják megindítani, mert annyira alkalmatlan a helyzet, akkor császár.

Olyan meg nincs, hogy "normális mennyiségű tolófájás". Először szülő nőknél a kitolási szak (azaz a méhszáj eltűnését követően) simán lehet egy óra, de akár másfél, türelmesebb dokiknál kettő is.

De ezt az időszakot nem kell végig nyomni, sőt....

Akkor érdemes elkezdeni rendesen nyomatni, ha már kimenetben van a fej, addig pont elég az, hogy a terhes annyit nyomkod, amennyit nem tud "visszatartani". Ugyanis a tolófájásoknál alapból inger van arra, hogy nyomjon.

A súlybecslés egyrészt baromi pontatlan (fél kg-okat simán lehet tévedni a vége felé), másrészt túl sok értelme nincs. Valaki egy kg-os gyereket sem tud megszülni, és nem azért, mert ne férne át, hanem mondjuk valami miatt nem megfelelően illeszkedik be.

Valaki meg a kilós gyereket is simán megszüli probléma nélkül.

A szülés ütemét és azt kell nézni, hogy a magzat jól van-e. Igazából a sztoridból semmi lényeges nem derül ki azon kívül, hogy két ismerősödnek vákuum lett a szülés vége. De ha egyszer jól halad a szülés, normális ütemben tágul a méhszáj, kitolási szakban szépen jön lefelé a fej, akkor miért kellene császározni? Ha meg elér egy pontot, utána csak hüvelyi szülésbefejezés van, nem lehet akárhonnan visszatuszkolni a gyereket, tehát ha a végén akad el, akkor indokolt a vákuum.

A magzatnak pedig jót tesz mind a vajúdás, mind pedig a hüvelyi szülés. A vajúdás a tüdőérésnek kedvez, tudtommal sokkal ritkább utána az adaptációs zavar. Az pedig, hogy áthalad a hüvelyen a magzat, a bélflórájának a kialakításában játszik szerepet.

Persze, nem kell minden áron erőltetni a hüvelyi szülést, de azért csak az lenne a normális útja a dolognak. A császárnak is megvannak a maga kockázatai.

És nehogy azt gondold, hogy császárnál nem akadhat gond a kiemeléssel. Láttam én már olyat, hogy be kellett kérni a fogót, mert egyszerűen nem lehetett kivarázsolni a magzatot.

42. héten szültem.

Akkor már kórházban voltam, hogy figyelni tudják, hogy minden rendben a babával.

Magától indult be a szülés, minden simán ment, és 4 óra alatt meg is volt. Sejtelmem sincs, hogy hányat nyomtam vagy meddig, mert ott már nagyon nem voltam képben. :)

Makk egészséges, 3800 g, 52 cm-es fiam született. :)

A terminus csak egy körülbelüli időpont. Egyrészt nem tudja a doki sem, hogy mikor volt peteérésed. Másrészt a mai napig nem tudni pontosan, hogy mitől indul be a szülés, mi az a bizonyos jel, amire magától elkezdődik. Nem napra pontosan 40 hét mindenkinél.

Ne haragudj, de továbbra is azt gondolom, hogy csak az egyik oldalát hallod a történetnek, ki tudja, hogy mennyire elferdítve. Amit az éppen vajúdó érez és amit szakmailag lát az orvos kívülről, az azért nem biztos, hogy minden esetben egyezik.

Nem akarom az orvosokat se védeni, mert ugyanúgy én sem tudom, hogy kinek van "igaza" (már amennyire egy ilyen helyzetben igazságot lehet tenni"), de azért el tudom képzelni, hogy nem minden úgy történt, ahogy te egy szemszögből hallottad.

És nem akarlak elkeseríteni, de tankönyv szerint első szülésnél a 10-12 órás vajúdás teljesen normális dolog.

Az Oxytocinról sem gondolom, hogy az ördögtől való lenne. Persze, ha nem muszáj, nem kell mindenáron nyomni, de ha kell egy kis rásegítés, akkor kell. Nem lesz az összes Oxys szülés ilyen horror, mint amit leírtál. Néha pont annyi kell, hogy bekössék az infúziót és már halad is gyönyörűen az egész.

És ha nincs indok, akkor nincs miért megcsászározni 9 óra után. Az nem indok, hogy "már 9 órája vajúdik", mert mint mondtam, egy szülés simán tart ennyi ideig még tankönyv szerint is.

A nőkön sem lehet egyébként kiigazodni. Valakinek az a baja, hogy miért nem voltak türelmesebbek az orvosok, miért császározták meg, holott ha még várnak egy kicsit, biztos megszül rendesen. Más meg azért akad ki, mert ő bizony már 5 órát szenvedett és még mindig nem műtötték meg. Utólag persze könnyű mondani, hogy "miért nem korábban", de ha addig nem volt baj a szívhanggal és rendben volt minden, miért kellett volna megoperálni? Előre kellett volna látnia az orvosnak, hogy majd 20 perc múlva szar lesz a szívhang?

És igen, van olyan kellemetlen helyzet, hogy az ember végigszenvedi a vajúdást és aztán megáll a dolog, meg kell műteni. Baromira sajnálom azokat a nőket én is, de ez van. Előre nem látja az ember, hogy nem fog normálisan beilleszkedni és áthaladni a fej a bemenetet. Azt akkor látja, mikor eltűnik a méhszáj és nem halad semerre. Az orvosok nem jósok.

Nekem már 38. héten megindult magàtól és amikor elkezdődtek a tolófájások azt mondták 15 perc és meglesz a baba. Ehhez képest 3 óra múlva még mindig nem volt. Végig voltak a tolófájások, álltam, nyomtam, visszatartottam, megint nyomtam, álltam közben rázni kellett engem a páromnak, megint nyomtam, nem jött....végül téraránytalanság miatt császár.

2. babánál is egyértelmű volt a téraránytalanság, de meg kellett próbálnom megszülni. Viszont itt mikor 3. tolófájás után sem jött, azonnal vittek műteni.