Pánikbeteg vagyok és ha nem szülhetek császárral nem is kell gyerek. Hogy megy ez?

Én sajnos császárral szültem, pedig normálisan szerettem volna, de az a meglátásom, hogy vannak dokik, akik szívesebben császároznak, mint hogy simán vezessék le a szülést. Valószínűleg nagyobb kihívás, pontosabban betervezhető, gyors, egy nap több ledarálható. A sima szülés macerásabb nekik.

Biztosan találsz olyan dokit, aki akár pénz nélkül is szívesen megcsászároz, mert úgy látom, vágni imádnak. :)

Mifelénk olyan dokit nehéz találni, aki mindent elkövet, hogy természetes szülés legyen. A legkisebb bökkenőkör nyúlnak a késhez sajnos.

Én például császármetszést (nem tervezett) követően kaptam "pánik rohamot",soha előtte ,utána sem fordult elő ez velem.

Semmit nem tudok az okáról így 7 év múlva visszagondolva lehetett a kiszolgáltatottság,a sokk (természetes szülésre készültem, 10 órát vajudtam), a rengeteg gyógyszer,a csalódottság összessége.

Csak azért írom,hogy példa van erre is, és bizony nagyon hiányzik,hogy nem szülhettem természetesen.

Ha megengeded, császár vs. természetes szülés témakörben szeretném kicsit tágítani a látóköröd. (Illetve pánik témakörben is.)

Voltam pánikbeteg, orvoshoz is fordultam, aki gyógyszerrel próbálta kezelni, ami a mellékhatásként kiváltott migrénnel sokkterápiaként hatott, így a pánikbetegségem gyakorlatilag nyom nélkül eltűnt. (A gyógyszer okozta migrén egyébként fájdalmasabb volt mint a szülésem...)

Veled ellentétben én a császártól rettegtem jobban, ezért a relatív téraránytalanság ellenére ragaszkodtam a természetes szüléshez. Csodás élmény volt, annak ellenére, hogy szanaszét szakadtam. Akkor és ott egyébként ezt a szakadást egyáltalán nem éreztem, ahogy a varrás is fájdalommentes volt. Utána viszont jobban szenvedtem, mint a császárosok, de ez elsősorban a körülmények és a környezetem hozzáállása miatt lehetett, nem annyira a sérülés okán. A nehéz gyermekágyas időszak ellenére is örültem, hogy elutasítottam a császárt, mert tényleg hatalmas élmény volt a szülés. Nem sokkal ezután egy kolléganőm elmesélte, hogy az akkoriban szült rokonát sikerült úgy megcsászározni, hogy egyáltalán nem hatott az érzéstelenítő. Ennek az információnak az ismeretében még kevésbé tűnik vonzónak számomra a császár. A szülési fájdalom simán kibírható, az élve boncolás szerintem kevésbé. (Nem feleslegesen akarlak riogatni, csak nem árt, ha tudod, mihez ragaszkodsz.)

Ami viszont a pánikbetegséget illeti: valóban nem árt átgondolni, hogy belefér-e a gyerekvállalás, mert ha valami emberpróbáló, hát az valóban a szülést követő időszak, és bizony alkatilag nem mindenki alkalmas rá. Én pl. pontosan emiatt nem vállalok további gyerekeket, és nem a szülés nehézségei miatt. Van, akit nem visel meg a drasztikus alvásmegvonás, én konkrétan tönkrementem bele. Megismerve anyaként saját magam és a reakcióimat, nem gondolom, hogy jó anya lennék. Nyilván, igyekszem mindent megtenni a gyerekemért, de nem tesz boldoggá az anyaság, és hiába imádom a gyerekemet, borzasztó türelmetlen vagyok. Az egészből leginkább a félelmet és az aggódást élem meg, és nem a pozitív oldalát, gyakorlatilag olyan, mintha a pánikbetegségem újra életre kelt volna. A dologhoz hozzá tartozik, hogy nem áll mögöttem megfelelően támogató háttér (nyilván az sem véletlen, ha valakiben fiatalon kialakul a pánikbetegség), s ez még jobban megnehezíti a dolgom.

Mielőtt gyerekvállalásra adod a fejed, sokkal összetettebb problémákat kell átgondolnod és számba venned, mint hogy szülés vagy császár. És egy nagyon fontos, amire ritkán készítik fel a várandósokat: a szülés egy nap, a gyerek egy életre szól...

Kedves ismeretlen!

Sok hozzászólást kaptál. Szeretnék tényleg, szakmailag helytálló tanácsot adni, mindenféle bántás, fórumozók veszekedése és ingyencirkusza nélkül. Természetesen, senkit nem akarok bántani, de nem kell egymásnak esni, csak nyugodtan, mindenki jobban jár úgy.

Mert tényleg, csak segíteni szeretnék.

Szóval, ha a természetes szülésnek nincs semmi ésszerű akadálya, akkor nincs szükség császármetszésre, mert természetes úton, te is és a gyereked is jobban jár. 10- szer nagyobb az egészségügyi kockázata a császármetszésnek. Illetve az utána fellépő kockázatoknak, vérrögképzés stb.

Illetve a gyerekeknek is rosszabb így.

Egyébként a természetes szülés után mindenki boldog, euforikus állapotban van, egyrészt örül a gyereknek, másrészt a hormonális jatások miatt, amik egy sor jótékony dolgot indítanak el, természetes úton, maguktól. Akár így, akár úgy, az lesz életed legszebb napja.

Persze, ha tudod kezelni a helyzetet, és szeretni a gyereket, különben megkeserítitek egymás életét.

A szülés után azért nem olyan rossz, de egy császár, műtét után sokkal többet fogsz szenvedni, hosszabb ideig is.

Na de akkor sincs, baj, ha mégis arra kerül a sor, mert értelmes oka van és nem csak, indokolatlan hóbort. Manapság már nem akkora gáz, csak többet keresnek rajta, ha pl egy magánklinikára més, és ott az üzleti érdekek is számítanak az érvelénél sajnos. Amúgy az orvostudomány, egyértelműen fejlődik, de actermészetes dolgok jobban működnek, ez nem véletlen.

Viszont a legfontosabb, az, hogy kezeltesd előtte a pánikbetegséged.

Meg kell keresni az okát, a kiváltó okát is, miért, hogyan alakult ki stb. És kezelni kell. A saját, a gyereked egészséges pszichés fejlődése érdekében és a családodéban is. Ha genetika, fiziológiai eredete van, akkora gyereked is jó eséllyel örökli ezt a hajlamot, ennek is tudatában kell lennetek.

Egy gyerek felnövéséig rengeteg, hirtelen, váratlan esemény lehet, előre nem látható, és azonnal reagálni kell, átgondolni.

Pl kiszárad az útra, mert óvatlan, tapasztalatlan, nem állhatsz ott, hogy lefagytál és végignézed, hogy elütik a saját gyereked, pedig megmentetted volna. És tudván, hogy a te híbád, ezzel élni egy életen keresztül. És ezek csak kis apróságok. Rengeteg minden van még, fárasztó is, és kimerítő, ennek következtében, stresszes is leszel, tehát romlani is fog az állapotod. Keress egy szakembert feltétlenül.

Ha szükséges gyógyszert szedned, az sem probléma, de akkor ennek megfelelően kell a gyereket tervezni. Lehetőleg, a terhesség alatt nem kéne szedni, de ehhez orvossa kell egyeztetni!!!

Illetve a szülés alatti, utáni hormonális változások is kihatnak sok mindenre, az állapotodra is, van akit alapból is megvisel, pláne első gyereknél.

Remélem, tudtam segíteni!