Nem önzés kijelenteni, hogy “nincs kedve” bent lenni a szülésnél?

Szerintem teljesen igazad van. Ha csak nincs kedve, mert mondjuk szívesebben nézi a tv-t az önzés, de akkor ez nem is most kellene, hogy kiderüljön, hogy önző.

Az más, ha nem bírná, akkor nem kell viszont erőltetni.

Ezt meg kell beszélnetek, mi a helyzet.

Nálunk apuka 2 szülés (apás) után mondta, hogy a 3. -ra nem szeretne bejönni. Azt mondta, olyan rossz volt látni hogy szenvedek. Megbeszéltük, amíg nem lesznek nagy fájásaim mindenképpen szeretném, ha velem lenne, mert jól esne és addig még ő is bírja. Ha úgy érzi elég, kimegy majd, nekem úgyis a végén már mindegy ott van e vagy nem, annyira fáj :)

A szex meg... Hát igen, általában csak a férfiakra gondolnak, hogy nem kívánják majd a nőt.

Szerintem azért lehet ez, mert azért a szülés nyomai meggyógyulnak, teljesen rendbejön a szülés után az ember.

A férfi "sebei" viszont lelki eredetűek, ami nem minden esetben tud nyomtalanul begyógyulni. Valami ilyesmi lehet :)

Mit jelent a "nincs kedve"?

Ha hidegen hagyja az esemény az baj, ha egyszerűen fél az élménytől ami bent éri majd, csak nincs mersze bevallani, az nem baj. Mondjuk ezt nem ártana pontosan tudnod. Helyedben leülnék vele őszintén beszélni hogy mi jár a fejében, és ha szimplán fél ettől az egész helyzettől akkor nem erőltetném hogy bejöjjön. Arról meg tényleg nem ő tehet hogy a nők szülnek nem a férfiak, ezen kár hisztizni.

Jó, hát nekem sincs kedvem szülni, ez tény. Mégis fogok.

Mondd neki, hogy jó, ne menjen be, és kész. Majd odaeszi a fene, valakinek úgyis be kell vinnie a kórházba.

Én értem, mit akarsz írni, és valahol önzésnek is hathat, de ha nem akar bent lenni, tényleg ne erőltesd rá, mert a kényszerből tett dolgoknak mindig rossz az utóíze.

Ez van: a nők esnek teherbe és ők is szülnek, a férfiak (egyelőre?) fizikailag képtelenek erre.

Egyébként én fatalista vagyok és úgy gondolom, nem véletlen születik valaki nőnek vagy férfinek, mert különféle feladatokkal jár a két nem közül valamelyikként világra jönni.

Rémes szülésem volt, párom jelen volt, utólag úgy alakult, hogy meg kellett császározni, máig nem, vagyok benne biztos, hogy jót tett volna-e bármelyikünknek is, ha rendes úton születik meg a baba. Nem véletlen alakulnak úgy a szülések, és azokkal kapcsolatos minden körülmény, ahogy.

Az az indok fura, hogy 'nincs kedve'. Lehet, nem tudja, vagy hiúságból nem akarja kimondani, hogy fél a helyzettől, látványtól, a tehetetlenségtől...stb.

Utóbbi indoknál én elfogadnám, hogy nem bírja az ilyen dolgokat, és kész.

Esetleg átbeszélhetnétek, hogy pl. a vajúdásnál jól esne, ha veled lenne, segítene, de ha a vizsgálatokat nem bírja, meg a kitolást bentről végignézni; akkor menjen ki nyugodtan.

Kommunikálni kell; nem megsértődni. Sajnos a férfiak egy része nem jó ebben; és a nőnek kell segíteni, hogy tudjon ilyen mélységekben beszélni ilyen dolgokról.

Ha te is másképp állsz hozzá, akkor talán jobban megy majd, és sikerül valami kompromisszumot kidolgozni.

Nálunk az egyezség az, hogy bármikor kimehet.

Én sajnos nem; de ez már csak ilyen...

Ilyen stílussal örülj szerintem, hogy a kórházból hazavisz, nem anyádékhoz. :D

"Ha végigcsinálok egy terhességet, meg egy szülést, akkor Ő Királyi Felsége kedve érdekel valakit? "

Ööö... ugye tudod, hogy a teherbeesésre és a szülésre a legtöbb emlős és nő is képes rajzad kívül?