Neked pozitív vagy negatív élmény volt / emlék lett?

Visszatekintve pozitív élmény volt, pedig emlékszem hogy szenvedtem.

De nem az maradt meg, hogy fáj, hanem az, akik körülvettek, hogy esett a hó, hogy milyen volt együtt küzdeni, hogy a végén milyen hirtelen vált fájdalom mentessé a testem.

És persze az, hogy a saját szememmel láthattam végre a fiam, nem pedig csak a csúcsokat, könyököket vagy popsit a hasamon keresztül.

41+2 hetesen szültem télen. 2 éve.

Kaptam fájdalomcsillapítót.

Fájásgyengeségeim voltak. Rövid ideig tartott a fájás. 3 kor kaptam oxit. Fél 6 ra született a lányom. Addig nyugodtan zajlott minden.

Nyomták a hasam szinte rá is feküdt a rezidens doki... szédültem. De már közvetlen a szülés után azt gondoltam ez nem is volt durva és nagyon jó, kedves vicces, élményekkel távoztam a kórházból. Mindenki kedves, normális és segítőkész volt.

Lehet fura ez, és tudom, úgysem fogok még egyszer ugyanígy szülni, ahogyan 2 egyforma terhesség sincs, de várom már, hogy újra átéljem. Mert csodás, amikor a végén megpillanthatod azt akire egész életedben vágytál! 😊😊

Az elso pozitiv volt, a masodik inkabb negativ.

Ket kulonbozo korhazban szultem, mas protokollal.

Az elsonel szep es pozitiv, termeszetes dologkent eltem meg, mert az orvos, szuleszno is vegig igy allt hozza, ezt erositette bennem. Baromira fajt, de nem tartott sokaig, nem volt komplikacio es beavatkozas sem.

A masik szules olyan korhazban tortent, ahol jobb szeretik iranyitani a dolgokat, fogadott orvosnal szultem, utolag jottem ra, hogy azert is lett olyan a szulesem, amilyen, mert alkalmazkodnom kellett az orvoshoz, a beosztasahoz.

Inditott szules volt, akkor, amikor amugy is ugyeletes volt. Nagyjabol minden letezo “technika” es szer be lett vetve, hogy gyorsabban megszuljek, holott az elso gyerekkel is 4 orat vajudtam csak, tehat nem lett volna szerintem a masik sem hosszabb magatol sem.

Nagyon kiszolgaltatva ereztem magam es komplikciok is lettek a tulsagosan begyorsitott szules miatt. Ugy ereztem, mintha nem is en szultem volna, mintha kozom nem lenne az egeszhez.

10 ev eltelt es azota is mosolyogva, jo elmenykent jut eszembe az elso szules es keseru szajizzel gondolok a masodikra, nem tudott szep elmennye valni. A korhazba azota egyszer mentem vissza a 6 hetes kontrollra, azota is kerulom.

Nem is feltetlenul az orvos hibaja, inkabb az a baj, hogy akkor, ott ez volt a protokoll, mintha ugy erezte volna az orvos, hogy meg kell dolgozzon a penzeert. Vagy tenyleg csak sietett, mert abban a honapban rajtam kivul 21 kismamaja volt kiirva es ez egy 28 napos februar volt, lehet, hogy faradt volt, azert siettetett. Nem tudom, de nem akarom ezt meg egyszer.

Jah, es nem vagyok elvont, “vissza a termeszethez”, naturalis beallitottsagu, nem vagyom mecsesekre a szuloszobaban es 2 sajat dulara, meg ilyesmi. Szo sincs errol. Csak arra vagytam volna, hogy ne legyek projektkent kezelve...

Hát.. Utólag is-is. A kitolásra ha visszagondolok is brutális volt. A vajúdás az pozitív élmény maradt, meg persze a szülésről ami így utólag az eszembe jut, hogy milyen izgatott lettem mikor rájöttem, hogy beindult (39+5 és 40 hetesen számítottam már rá..) aztán amikor meglettek, nekem felejthetetlen pillanat főleg 2. babánál, az elsőnél nagyon magamnál se voltam, meg szerintem fel se fogtam rögtön a helyzetet, de hosszú vajúdás volt.

Akkor brutális volt, hát fájt, na...

Mindkettő negatív.

Csak az a szép emlék belőlük ahogy a párom beszélt a babákhoz amikor megkapta őket

Pozitív élmény/emlék, annak ellenére, hogy nagyon sokat szenvedtem. A 42. hétben szültem, a kiírt napon már befektettek, mert nagy fájdalmam volt, nem tudtam enni sem, még a vizet is kihánytam. Nagyon gyenge voltam, de hihetetlen mekkora erő tudja "megszállni" az embert. Természetes úton hoztam világra a közel 4.5 kg-os és 56 cm-es kisbabám.

Nekem a szülés már maga volt a megváltás. Boldog voltam, hogy láthatom és, hogy visszakapom a testem. Amikor meg kicsusszant az elképesztő érzés volt. Igaz abban az évben azt mondtam kizárt, hogy mégegyszer ezt végigcsináljam, de már alig várom, hogy legyen még egy gyerekünk.

Nekem indított szülésem volt, ami császárral végződött, mégis pozitív élményként maradt meg az egész, mert a végén egészségesen tarthattuk kezünkben a kislányunkat- és utólag is csak ez számít!

Nem vagyok naturisztikus beállítottságú, így a mai napig sem bánom, hogy burokrepesztéssel és végig oxitocinnal vajúdtam; hogy folyamatosan rajtam volt az nst, ezért nem kelhettem fel; hogy megmondták, mikor, hogy feküdjek, vagy éppen üljek fel... Akkor -és utólag is- úgy éltem ezt meg, hogy mindenki segíteni próbál nekünk, hogy természetes úton megszülethessen a babánk. De minden igyekezet ellenére, mivel nem tágultam; császár lett.