Természetes szülés vagy császármetszés?

mindkettőben volt részem és egyszer sem Magyarországon szültem

első természetes volt. rettenetesen fájt, csak egy nospa injekciót kaptam a legelején, a szülésznő kézzel tágított (elviselhetetlen érzés, az egész vajúdás fájdalmas ez egyértelmű, de ezeknél a tágításoknál tényleg azt hittem hogy meghalok) hogy gyorsabban menjen. 6 óra alatt meglett a baba, semmilyen varrás, szakadás, repedés, szóval viszonylag jó szülés volt.

a második császár volt. furcsa érzés hogy valaki felvág. nem fáj hiszen érzéstelenítenek (olyat még sosem hallottam hogy érzéstelenítő nélkül végezzenek császárt, elképzelni se tudom, nem tudom honnan szedted), de elég bizarr. viszont a felépülés kegyetlen. bár én ezt viszonylag könnyen megúsztam, mégse vállalnék be meg egy császárt. természetes után ha minden rendben zajlott pár óra múlva már semmi bajod, nincs fájdalom, nincs sebhely. az anyatej is hamarabb kezd termelődni általában. illetve olvastam róla hogy ez gyakori jelenség, nálam tényleg így volt, de biztosan sokan megcáfolnák, császár után később, lassabban alakul ki az a bizonyos kapcsolat az anya és a baba közt.

Anyám több, mint 24 órát vajúdott velem és szanaszét repedt, szakadt, majd olyan sz..ul varrták össze, hogy harangozni lehetett, soha nem élvezte azután a szexet. Az inkontinenciáról nem is beszélve, mert sajnos sokáig becsurgott a pisi. Az ,,élményről" nem is beszélve.

Nekem 2 programcsászárom volt, a felépülés ugyan nem fáklyás menet, de addig fájt csak, amíg kórházban voltam, otthon már mindent csináltam, amit kellett. A kórházban pedig úgyis segítenek.

Ha lesz harmadik, kizárólag a programcsászár jöhet szóba, illetve ha újra dönthetnék, ugyanezt választanám! Nagyon jó élmény volt!

Az anyatej és a kötődés hiányát emlegeti, bocsi, de nettó baromságot ír. Mindkettőt császárral szültem és már aznap szoptattam, folyamatosan termelődött egyre több és több tej. Kötődés is azonnal jött, hisz tervezett babák, rég óta vártuk őket.

Ez már a szemellenzős term. szüléses propaganda szerintem, mivel ugye köztudott, hogy a kórháznak többe kerül a császár, mint a sima szülés, így nekik nem nagyon éri meg.

Volt mindkettő, illetve a harmadik program császár volt, a második sürgősségi, csak az első született természetes úton.

Ha bármelyik olyan borzasztó lett volna, nem lenne három gyerekem. ;)

Szerintem teljesen mindegy.

A szülés nagy fájdalom, fizikailag is óriási terhelés. 4 órát vajúdtam, az egy összefüggő fájás volt. De aztán kész, lehet menni. Egy óra múlva mehettem volna futni. A gátseb kellemetlen, de ki lehet bírni.

Császár előtt-alatt jobban féltem, hisz műtét. Ami 4 óra vajúdás alatt jutott a fájdalomból, azt megkaptam 4 nap alatt, mikor szoptatás alatt húzódott össze a méhem. Kisebb mértékben, de sokkal tovább. A felépülés első 4 napja volt a legrosszabb, 9 óra után fel kellett állni, hát annak külön technikája van. Akkor azt hittem, soha többé nem tudok ágyból egyedül kimászni. 5. nap mehettünk haza, otthon kutya bajom nem volt már. :)

Mindkettő hagy nyomot. Ez is mindegy.

Komolyan: semmi nem számít, csak hogy mindenki egészséges legyen.

A legnagyobb szívás persze 10 óra vajúdás után sos császár, ott mindenből megkapod a legrosszabbat; és ott tojja le az ember az egészet, csak a baba végre sírjon fel. A legszebb hang a földön (Igen, x hónap után is, hajnali 3-kor.)