Miért vágynak a kismamák a "szülésélményre"? Ezalatt azt értem, hogy akit császároztak az miért bánja, hogy nem hüvelyi úton szült? Illetve miért csinálnak sokan ügyet abból, hogy még ha kérdéses is vagy kockázatos is de VBAC-t akarnak mindenáron?

34-es vagyok.

Az az abnormális, amit okozott az, hogy kivették a szülést az anyák és a bábák kezéből. Azt okozta, hogy a biztos, évezredes bábai tudás helyett az egy kaptafára rutinozás megy. Vagyis az elsőszülő kapjon gámetszést, szüljön kőmetsző pózban fekve, mert a doki akkor látja, stb... Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy nem a császár tényével van baj, hanem azzal, hogy elszaladt a ló, és többször alkalmazzák indokolatlanul, mint indokoltan. Szóval azzal nagyonis egyet tudok érteni, hogy egy indokolt császár után az anyukát totál felesleges hülyeségekkel stresszelni, hogy majd nem fog kitődni hozzá q gyereke (wtf...). Csak közben itt vannak azok, akiket siettettek, akiknél ok nélkül indítottak...

Na mindegy, nqgyon fáadt vagyok, szétszaladnak a gondolatok.

Nem az orvosi gyakorlat az abnormális úgy egyben, hanem a jelenlegi, eseteket és embereket diferenciálni nem tudó gyakorlat.

Én sosem vállalnàm magamtól a császàrt. Pusztán csak azért nem, mert rettegek a vágástól, stb.! Van már egy nagy hasi vàgásom, 20 centis. Annyi bőven elég volt..

Volt szülésem, való igaz, nem kilenc hós. Viszont iszonyúan fájt és nagyon nehezen lett meg. Ha nem indokolt, akkor maradnék a sima szülésnél.