Anyukak ti sirtatok amikor eloszor meglattatok a babatokat?

Terhesen rengeteg szülős videót néztem, az összesen sírtam egytől egyig. Erre megszultem 12 óra vajúdás után... Es nem sírtam... Azt éreztem hogy ezaz, megcsináltam! Végre vége...viszont siet helyettem a párom. :)

Ja, azóta 5eves a kisfiam, a mai napig él tudom sírni magam azon, hogy mennyire szeretem. Újra kiama vagyok, multkor azon elsirtam magam, hogy atengedtek az úton... Szóval most durvább a helyzet.

Én igen megkönnyeztem, hogy végre itt van köztünk.

Én is elkepesztő eufóriaként jellemezném. Azt hiszem az érzést sosem fogom elfelejteni. Sajnos nekem csak 10 másodpercre mutatták meg, kisebb komplikációk miatt és legközelebb csak kb 16 órával később láthattam. De az a 10 másodperc az beleégett a retinámba... 😍 A születése napja valahogy kiesett, alig emlékszem valamire. Csak arra a 10 másodpercre, szinte még most is érzem a magzatmáz illatát, és az ízét ahogy puszit adtam ennek a tökéletes kis csöppségnek. Gyönyörűnek és tökéletesnek láttam. Utólag visszanézve a 4 perccel később készült képeket.. Haaaaat nem volt azért olya. tökéletes.. 😆 De persze nekem tökéletesen megfelelt 😊 talán egy kicsit megkönnyeztem, de nem sírtam. Csak kb 24 órával később, de onnantól két hónapig mint a záporeső... 😆 😃

Nem, pedig nagyon sírós vagyok. Mosolyogtam. A párom sírt.

Megkönnyebbülést éreztem mindkettőnél. Az első fiammal csak meghatódtam, a másodiknál sirtam is, de az örömtől higy végre a karomban tarthattam.

Akkor nem, csak megkönnyebültem. A férjem pityergett inkább. Bezzeg 4 nappal később, otthon, miközben szunyókált a kezemben, rám törtek az érzelmek és bőgtem, mint egy kismalac.

Akkor, ott èn is csak a megkönnyebbültséget, eufóriát éreztem. Másnap a karomban tartva pityeredtem el először. Na meg otthon, hazaértünk, anyukám várt ebéddel, jött a gyerekorvos. Miután mindenki elment, ültünk a férjemmel a kanapén, kezünkben a baba és csak sírtunk az örömtől, hogy igazi család lettünk. Sosem fogom elfelejteni.

Na itt szégyellje magát az a tetü aki lepontozott, büszkék lehettek magatokra szerencsétlenek... Kívánom, hogy ennél nagyobb örömöt semmiben se leljetek az életben.