Horrorszülés. Ti hogy dolgoztátok fel?

Örülök, hogy jó élményeid voltak! Sajnos nagyon sok nőt traumatizál a kórházi szülés, ahogy engem is

És igen többek között zavart a folytonos mehszaj vizsgálat, ami tok fölösleges volt, a háton fekve szülés, a rutinszerű gatmetszes, hasba könyökles, majd az hogy a babámat elvittek furdetni (mi a francnak?) és így igazi aranyorank nem volt, mert az első 20 percét idegenek között töltötte. Ez egy teljesen szokványos kórházi szülés volt, de a természetestol nagyon távol áll... Sajnos nekem nagyon rossz elmeny maradt...

Én egy remek korházban szültem kétszer. Volt egy csodálatos, gyors és fájdalommentes szülésem, azt gondoltam ez menni fog még egyszer.

Aztán a maaodik maga volt a pokol. Magzatvizfolyassal kezdődött, a fájások lassan indultak be, végül hajnali 3kor beindult. Olyan fájdalmaim voltak, mintha szét akarnának szakítani, és közben minden csontom eltörne. Nem könyörögtem fájdalomcsillapítóért, sem császárért, egyet kértem kb 5 ora után, hogy csinálják már meg a gátmetszést, mert attól nem tud kibújni a baba, de annyira gátvédelempárti volt, hogy még 2 órát kellett várnom, mire a doki bejött és mondta, hogy kell. Addig a babám liftezett, megakadt, nem tágultam tovább. Borzalmas és elkerülhető lett volna, ha a szülésznő belátja, hogy nem fog máshogy kijönni a 38centis fejével a picim. Aztán nem vált le a méhlepény, nem engedtem az epit, altattak. Azt mondták, a lepény nem akart leválni, majd mikor lejött, ömlött a vérem, amit alig tudtak elállítani. Kb végig aludtam azt a napot, nem volt meg az aranyóránk, nem látam a picit 1 teljes napig, mert a wcre alig birtam felkelni. 1x hoztam ki, hogy anyósom lássa, mikor hoztak nekem kaját, de kb fal mellett mentem, mert azt hittem összeesek. Mindenem fájt ott lenn, azt hittem a hüvelyemen tépték ki a beleimet. Hogy horror volt-e? Nekem igen, mert rettegtem, hogy végigszenvedtünk 9 honap terhességet, és majd a szülésnél elveszítem. Hogy sirva fakadok-e, ha rá gondolok? Nem. Mikor hazamentünk, talan 2 hét volt, mikor sírtam az emlék miatt, meg amikor megláttam a csúnya gátsebemet(hiszen az első 3 öltés volt ez meg majdnem ánuszig ért). Aztán 6 hét után elmúlt. Hiszen itt a második gyerekem, akit kimoshatott volna a meginduló hematoma, rám mosolyog, nevet, fejlődik, élvezem a velük töltött időt.

A depresszió pont azert alakul ki, mert képtelen vagy elengedni azt, ami elmúlt, őrizgeted magadban, érleled, hol rontottál, hol kellett volna másképp csinálnod és kattogsz, és felbolygatod. Örülj a babádnak, de komolyan mondom.

Én is érzékeny vagyok, nekem nem lesz több gyerekem, nem terveztünk, de ha terveztünk volna is lebeszélném róla a páromat.

Keress fel egy szakembert, vagy beszéld át a pároddal ha kell minden este.

8asnak üzenem, hogy mindenképp pszichiáter, nem normális hogy levetnéd magad valahonnan. Én sem érzek igy, pedig nekem ia horror volt a szülésem, de könyörgöm felnőtt nők vagyunk, tudjunk már túllépni, vagy segítséget kérni, ha kell.