Nagy kérés, hogy várjunk még 2 évet a gyerekkel? Miért nem ért meg?

Őszintén szólva én sem értenélek meg. Gyógypedagógus vagyok. A gyerekek,akiket én tanítok 80%-a állami gondozott,nem véletlenül. Sokakat bántalmaztak,megerőszakoltak, alkohollal itattak, éheztették stb. Lakásotthonban is sajnos előfordul a bántalmazás,ha nem is a nevelők,hanem a többi gyerek részéről. Még ők is kinézik egymást és ugyanúgy vannak piszkálódások. Nagyon közel állnak hozzám és szeretem őket.Vannak olyanok is,akiket néha haza is hoznék,mert annyira szerethetőek, DE én nem vagyok az anyjuk,apjuk, nagyszüleik,nevelőjük. Ez nem az én feladatom,hogy szüleik helyett szüleik legyek. Segíthetem őket mindenben(ez is a dolgom és meg is teszem),de,ha én gyereket szeretnénk úgy igazán komolyan eszembe sem jutna, mert a saját gyerekem, kapcsolatom sokkal előrébb való,mint más gyereke. Az ember alapvetően "önző", főleg egy ilyen témában. Szerintem itt nem a kislány az ok, hogy te miért nem akarsz gyereket. Inkább gondolkozz el, hogy mi a mélyebb probléma.

Én anno 3 éve gyereket akartam és lett is. Őszintén szólva nem az járt a fejemben, hogy mit fognak szólni a gyerekek,hanem, hogy milyen neve legyen a gyerekünknek és hogy,hogyan rendezzük be a gyerekszobát.

Pedagógusként én teljesen megértelek. Nekem is volt olyan “gyerekem”, akit szó nélkül hazahoztam volna, szintén ilyen otthon elhanyagolt kis rosszaság, aki egyébként okos és kedves volt, de valamiért csak velem. Szóval szerintem ez nem kifogás, hanem valódi szituáció. Mi ekkor nem hagytuk abba a próbálkozást, de akkor már 3 éve vártuk a gyereket, szóval nem volt sok esély rá, hogy összejön.

A másik dolog pedig úgy gondolom, kettőtök döntése kell, hogy legyen. Ha az egyik fél (bármelyik) nem akarja, akkor nem szabad erőltetni, mert valaki mindenképpen szenvedni fog. Mi a 3. babával vártunk miattam, szerettem volna 1-2 évet, amikor nem szoptatok és terhes sem vagyok. Imádtam mindkettőt, de éreztem, hogy kell egy kis pihi a testemnek. A férjem maximálisan megértett és tánogatott.

Hány évesek vagytok?

Mikor beszéltetek meg, hogy most jöhet a gyerek? A párod meddig várt arra, hogy rábólints?

Gondolom szimplán átverve érzi magát. Megbeszéltetek valamit, te meg visszakozol. Lehet, hogy neked csak 2 év, de lehet, hogy ő már 3 éve arra ár, hogy végre gyereket vállaljatok.

Szóval:a te szemszögedet látjuk, mi van a pároddal?

Ha már egyszer eldöntöttétek, megbeszéltétek, hogy belevágtok, és te a kislány miatt kihátrálsz, azt én sem érteném meg. Ha más van a háttérben, azt még jó lenne kideríteni, kibeszélni, mert így honnan tudja a párod, hogy egyáltalán tervezel-e gyereket a jövőben? Oké, 2 év múlva ez a kislány felsőbe megy, de mi van, ha addigra lesz egy másik gyerek, aki a szívedhez nő? Akkor miatta megint éveket csúszik a saját gyerek?

Szerintem gondold át alaposan, akarsz-e egyáltalán gyereket a közeljövőben, és beszéljétek át újra a pároddal a dolgot... Ha csak a kislanyra hivatkozva várnál még éveket, azt én sem tudnám megérteni...

Most ezzel az erővel a párod is megkérdezhetné tőled, hogy nagy kérés a megbeszélt dolgokhoz tartani magad?

Nyilván, ha nem akarsz gyereket, akkor ne legyen, de szerintem jogos a párod reakciója.

Lényeges az is, hogy hány évesek vagytok és ki mióta vágyik a gyerekre.

Nincs meg benned a következetesség.

Azt mondtad neki, várjatok eddig, mert... most megint várjatok, mert.... aztán jön még valami. Nem csodálom, hogy kivan.

Azt magadban kell helyretenni, hogy miért nem akarsz. Ez a kislány dolog kifogás. Beláthatnád, hogy oké, most segítesz neki 2 évig. Utána mi lesz? Nem vagy pártfogó, mint akik a drogosokat meg alkoholistákat támogatják.