Hány hónap együttlét vagy járás után döntöttetek úgy, hogy babát vállaltok?

5 és fél év együtt járás, ebből közel egy év házasság után.

közeleg a 6. évfordulónk és jövő tavaszra várjuk a babánkat :)

Nekünk a 2. évfordulónkon 1 hónapos volt már a kisfiúnk.

4 éve vagyunk együtt, a fiam most lesz 27 hónapos.

Így tervezetük és így is lett.:)

Most dolgozunk a tesón!:)

Szia!

Mi 2004 augusztusában ismerkedtünk meg munkahelyen majd decemberben összejöttünk márciusban már megbeszéltük, hogy babázunk sajnos nem sikerült teherbe esnem 4 évig de mára már van egy közös kisfiunk aki 14 hónapos és tervezzük a következőt!

Nekünk anno azt mondták, hogy nem fog sokáig tartani a kapcsolatunk ehhez képest akik ezt mondták már mind szétmentek Mi pedig Jóban-rosszban egészségben-betegségben gazdagságban-szegénységben és reméljük míg a halál el nem választ..................

Nem az számít ki mit mond, hanem az Ti mit éreztek!!!!!!!!!!

A barátnő első perctől védekezés nélkül volt együtt a párjával. Fél éve jártak amikor is becsúszott a baba, s azóta már 2 hónapos a kislánya s nagyon jól megvannak.

Mi a párommal 2 év 2-3 hó elteltével próbálkoztunk egyszer a babán. Úgy voltunk vele, hogy jövőre esküvő, s aztán baba. De nagyon vágytam babára, így annyit mondott a párom, mivel ő is szeretne, próbáljuk meg, s elsőre összejött. Most vagyok a 24. hétben, s nem bántam meg. Persze a pszichológia 1 év együttélést ír, s ha jó ezután is a kapcsolat jöhet a baba. De erre így nem lehet alapozni. Az én kapcsolatom pl nem valami stabil a párommal, de így se bántam meg a babát, mert már én is 27 leszek pár hónap múlva, s nem akartam lemaradni a babáról. Ismerem magam, nehezen barátkozok, s nem nagyon érdeklem a pasikat. Így belevágtam. Páromat amúgy gyerekkorom óta ismerem, s az összeköltözésünk után egy évig jó volt a kapcsolatunk. Most se lenne gond, ha nem apóssal élnénk. Mindig végette indult ki a vita, s van, hogy egymáshoz vágjuk, hogy jobb lett volna, ha lenne munkám, s nem hallgatok rá, hogy meg tudta oldani az elköltözésünket az apjától, s diplomám kiváltásával foglalkozzak, aztán munka. Pedig akkor lett volna, most meg nem kellettem sehová, s baba mellett döntöttünk. Van, hogy mondja, ha após miatt kis vitába keveredünk, ha nem lenne gyerek, s lenne munkám, jobb lenne külön. De aztán mindig megölel megcsókol, s ha lenyugszik, minden okés köztünk, mintha semmi gond nem lett volna. S a babát mindketten nagyon várjuk, hogy megszülessen.

Én sose voltam ilyen, mindig arról álmodoztam, annak szülők gyereket, aki megérdemli, normális család, s szüleimtől, pasim szüleitől külön, de ha mindig a tőkéletesre vársz, akkor elszalasztod. Én volt már úgy nem bírtam haza akartam menni, nekem szüleim ezt hajtogatták, mert látták munkahelyükön sok egyedülálló nő van, akik addig addig válogattak, hogy mindenről lecsúsztak. Se pasi, se gyerek, s 30-50 évesen egyedül. Ezt pl én nem szerettem volna. S ha úgy érzed képes vagy arra, hogy felnevelj vagy egyedül vagy pároddal gyereket, szerintem vágj bele, de azért jól gondolt át, azt szeretnéd-e.

8 és félév után modtuk azt hogy jöhet a baba.

7 hetes