Előbb házasság, aztán gyerekvállalás, vagy jöjjön előbb a baba, aztán majd ráérünk?

Szia! Én pontosan abban a helyzetben vagyok, mint te. Nálunk is babaprojekt van, esküvő nélkül. Bár nekem is alapvetően az a normális, hogy előbb az esküvő, utána a gyerek, de mivel egyelőre ez nem így alakult, inkább a babára koncentrálok. Nem akarom megfosztani magam az anyaság örömétől csak azért, mert az esküvőre várok. Imádjuk egymást a párommal, közös jövőt tervezünk, közös kötelezettségeink vannak. Bár sajnos tényleg úgy áll a dolog, hogy én engedtem ebben a kérdésben, ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy lemaradtam valamiről. És ha majd a picikénk már velünk lesz, ugyan kit érdekel, hogy nem vagyunk házasok?

Szerintem beszélhetsz neki az érzéseidről, de ne erőltesd. Gondolom nem úgy akarsz férjhez menni, hogy a vőlegényt 'odakényszerítették' az oltár elé. :-(

Mi évek óta együtt vagyunk, együtt élünk kettesben. Nem vagyunk összeházasodva, de jön a baba. Nem is akarunk egyenlőre összeházasodni, mert nem lenne rá pénzünk. Most vettünk lakást, és a Picurnak is kellenek dolgok. Annak nem látom értelmét, hogy 2 tanúval elmenjünk összeházasodni, ha esküvő lesz, akkor mindenképp legalább a szűk család legyen ott. Az viszont nálunk mindkét fél részéről minimum 25-25 ember. Arra meg nincs pénzünk, hogy ennyi embert megvendégeljünk, sértődést meg nem akarunk, hogy ezt vagy azt nem hívjuk meg. Úgyhogy az esküvő marad későbbre, ha már a Picur is elég nagy lesz. A kicsi nem fog semmiben hiányt szenvedni, mert nem vagyunk összeházasodva. Apa nevét így is megkapja, aki már most nagyon várja. Ha egy apa lelép az első kis éjszakai sírás után, akkor az papírral és papír nélkül is lelép, mert az nem is igazán akarta sosem azt a babát.

Ha neked fontos, hogy előbb összeházasodjatok, akkor nyugodtan beszéld meg a pároddal, hogy neked fontos lenne az esküvő.

hát, én inkább házasságpárti lennék. Előttem is mondták, hogy az a pasi, aki óckodik a házasságtól, lehet, hogy nem is gondolja közösen ezt az egész dolgot. Teljesen más dolog persze, ha szóba sem került, mert az jelentené, hogy egyikőtök sem igényli, ezért nem lenne belőle sértődés.

Tudod, mi még egy éve sem voltunk együtt, mikor összeházasodtunk, párom nem volt a „papír” híve, aztán mégis megkérte a kezemet, és csaptunk egy szolídabb lakzit. Két évre rá úgy összevesztünk, hogy, ha nem lettünk volna házasok, biztosan szétmegyünk. Már nem emlékszem, mitől romlott el annyira a kapcsolat, de már utált hazajönni. Aztán mégis húztuk-vontuk, inkább maradtunk együtt...

Azóta eltelt négy év, még mindig együtt vagyunk, első babánkat várjuk, és csak most döbbenünk rá, hogy jobban nem is választhattunk volna. Lehet, hogy ha akkor nem vagyunk házasok, és szétmegyünk, soha nem lett volna közös jövőnk.