Ti vállalnátok gyereket így?

Én tudom, mire gondolsz. Lassan a 30. leadott kilónál tartok. IGaz, én teherbeesés miatt (is) akartam nagyon fogyni. De úgy gondolom, hogy nem az az életcélom, hogy modell legyek, hanem az, hogy boldog. És ebbe beletartozik az anyaság. Ha pedig feljön a leadott fele a terhesség alatt, majd eladom, ha megszületett. Ha egyszer megcsinlátam, meg fogom leközelebb is. CSak rajtam áll. Ez igaz rád is! Felesleges ettől félni! A végeredmény a lényeg! Egy sportos anyuka, aki szülés után ugyanígy mozogni fog, és egy egészséges, szép baba.

nem úgy kell nekiállni hogy punnyadt lesz a tested hanem úgy hogy utána is fogsz magadnak időt szakítani arra hogy tornázz, mozogj.. és akkor nem lesz gond. Terhesség alatt is lehet diétázni (nem koplalni! csak ésszel enni), és akkor nem hízol annyit. Én is féltettem a testem, mégis vállaltam gyereket, de nem ennek ellenére, hanem mert belekalkuláltam hogy ha nehezebb is lesz a terhességem, akkor is megoldom hogy ne hízzak el. És amióta szültem, a kihívást látom abban hogy ismét mindenem olyan feszes legyen mint előtte. Nagy munka persze nem lesz vele, mert a terhesség alatt végig odafigyeltem arra hogy mit és mennyit eszem (cukros terhes lettem végül úgyhogy kötelező is volt, de enélkül is figyeltem volna rá) és alig híztam. Szóval lehet így is, és szerintem nem baj ha fontos számodra a tested, ez azt jelenti hogy nem csak anyuka akarsz lenni hanem emellett vonzó nő is, és a kettő nem zárja ki egymást.

Ne aggódj én ugyanígy érzek még most is, és soha nem volt minden nap a gondolatom az, hogy gyereket szeretnék... :) Csak Tik-tak tik-tak... :) Szóval 33 múltam, 15 hetes vagyok. (a párom 36 lesz) Még most sem tudom elképzelni magam anyukaként, főleg nem egy csecsemő anyukájaként. Fogalamam sincs mit fogok vele kezdeni, soha nem voltam olyan gügyögős típus. Jobb szeretem azt a kort amikor már értelmesen lehet egy gyerekkel kommunikálni. Szóval a frász bennem van, de majd lesz valahogy :) Azt mondják majd megjön az érzés.. :) Hát remélem! :D

Hát én 18 éves vagyok még csak és ha az anyaságra gondolok,akkor már ilyen fiatalon nem ezek jutnak az eszembe...Amíg a várandósság ilyen gondolatokat kelt benned,tényleg jobb ha nem is vállalsz míg ez ne változik.Ha jobban belegondolok evvel nincs is gond,mert valakiben jobban élnek az anyai ösztönök és érzések,valakiben pedig kevésbé.

Én tutira várnék még a helyedben! Bárcsak én is tudatosabban átgondoltam volna... (Akkor pár évet vártam volna még) Nagyon vágytam arra, hogy anya legyek mindig is, imádom a gyerekeket! DE! A terhességet nehezen viseltem, a hormonok megbolondítottak rendesen, 20 kilót híztam ( majd 2 hónap alatt le is ment minden, ma soványabb vagyok mint előtte)! Viszont soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nehezen fogom megszokni az új életemet! Imádom, szeretem, mindent megteszek érte! Hálát adok minden nap, hogy egészséges, jól fejlődő, értelmes baba! Kb. 8 hónap volt mire "feldolgoztam", hogy nincs többet olyan, hogy kettesben a párommal, szabadon, gondtalanul, felelősség nélkül! Szóval én nagyon nagy tehernek éreztem a felelősséget! Nem beszélve arról, hogy 6 hónapja nem aludtam egy rendeset! Bár nekünk segítségünk sincs, mindenki messze lakik tőlünk, én non-stop a babával vagyok, nincs olyan, hogy nélküle elmegyünk pár órára... Na, nem akarok panaszkodni, mára már boldogság van... Viszont, tényleg várj még szerintem, mert nem olyan biztos az, hogy az anyává válás tényét a baba születésével azonnal megszokod! Az egy folyamat! Sajnos nálam nagyon hosszúra nyúlt!