Segítség, mit tegyünk?

Na ittvagyok! Október 11-én pénteken túlestünk rajta :( Sajnos már nincs nekünk Ő :( Azóta eléggé rosszul érzem magam, úgyhogy nemtudtam azzal foglalkozni, hogy ide válaszoljak, de aki esetleg kíváncsi rá annak most leírom! Pár nappal a kérdés kiírása után elmondtuk édesanyámnak, majd keresztanyukámnak! Ők viszonylag higgadtan fogták fel a dolgokat, viszont mondták, hogy édesapámnak is elkell, hogy mondjuk, mert ha nem most, de előbb vagy utóbb úgyis kiderülne, és akkor mégnagyobb perpatvart csapna. Így is tettünk, elmondtuk neki is, keresztanyám jelenlétében akivel mellesleg nagyon jó viszonyt ápolok és segít mindenben! Apukám bár dühösen reagált az egészre, és elzavart otthonról , hogy amíg az egész "procedúra" le nem zajlik, addig lakjak keresztanyámnál, de szerencsére roszabb dolgot nem csinált! Sokmindenért anyukámat okolta, de nem durvult el a helyzet(tőle szokatlan módon)! Ígyhát az október 11-edikei abortuszom utáni másnapon "költözhettem" haza! Azóta normálisan viselkedik velem, de mindennap megemlíti természetesen, hogy a közeljövőben ilyet nem szeretne! És ő maga mondta, hogy irassunk fel tablettát az ilyenek megelőzésére, amit 18 éves korom után akkor hagyok majd abba, amikorcsak akarok, csak addig ne! Hát röviden ennyi, rendeződött minden, azzal a kivétellel, hogy nagyon megviselt a baba elveszítése, főleg miután láttam az ultrahangon és még a doki a szivhangját is kihangositotta :( Aki elolvasta annak köszönöm a türelmét, és mégegyszer köszönöm a kedves válaszokat, segítettetek picit :)