Ha valakinek Gimis/főiskolás korában csusszan be egy gyerek az mindenképp hatalmas óriási tragédia? Mindenképp kiesik egy év a tanulmányaiból?

nem egy év esik ki, hanem utána sokkal nehezebb lesz befejezni, egy gyerek nem csak az első egy évben jelent 24 órás elfoglaltságot hanem az első 3 évben minimum...kivéve persze ha van pénzed bébi szitterre.

ezért "tragédia", mert mire sikerül befejezni a sulit, meg ledolgoznia szakmádban egy-két évet, addigra már mindenki más veled egykorú 5 év munkatapasztalat előnyével indul majd, nehezebb lesz állást találnod, nehéz lesz eltartani a gyereked, ezen felül hova szülsz?

A nagyszülő nyakára? mert kétlem hogy egy 18 évesnek van saját egzisztenciája.

ráadásul azok az évek, amik a pihenésre, felnőtté válásra vannak, kiesnek, és azon kapod magad 30 évesen, hogy nem vol fiatalságod. persze van aki ezt nem is igényli.

Tragédiának nem nevezném, de semmiképp se szerencsés középiskolásként gyereket vállalni.

Én főiskolás koromban lettem babás, igazság szerint mi akartunk gyereket, és még amúgy sem volt biztos, hogy felvesznek, mikor elkezdtünk próbálkozni. Így az első szemesztert pocakosan jártam végig, utána azért is halasztottam, mivel nem lett volna kire bízni a picit, míg suliban vagyok/itthon tanulok.

Egyik ismerősöm 19 évesen ment férjhez, rögtön összejött a baba. A férj és a feleség is még suliba jártak. A feleség levelezőire és mellette dolgozott. Ott nagyon sokat segítettek a nagyszülők (hozták vitték a gyereket). Suli után 1-2 évet egyik nagyszülőnél éltek és utána hitelre tudtak venni házat.

Amikor levelezőire jártam voltak csoporttársaim akik tanév közben vagy nyáron szültek. Nem kellett kihagyniuk évet, volt segítségük.

Hozzáállás és helyzet kérdése. Megoldató, de arra számíts hogy egészen meg fog változni az életed.

Egyrészt, amit a 3. válaszoló is írt, hogy dolgoznak.

Nálunk például azért sem volt opció, mert az egyik nagyszülők 70 km-re laknak tőlünk, a másikok meg a temetőben.

A szaktól és a körülményektől is függ. Egy évfolyamtársamnak csúszott be a baba egy felsőbb évfolyamostól. A fiú segített neki mindenben, házikban, vizsgára felkészülésben, gyerekvigyázásban. A lány fél évet húzott rá csak az alap 5 évre, pedig mérnökszak volt, sok rajzos házival. Az egyetemen kaptak egy csomó szociális juttatást, ösztöndíjat, szóval anyagilag is csak minimális segítségre szorultak a szülőktől. A diplomát már úgy vette át, hogy útban volt a második baba is. :)

Nem mondom, hogy mindenki ilyen szerencsés, de biztos meg lehet oldani. Írták föntebb, hogy hátránnyal indulsz a kortársakkal szemben, pedig van jó oldala is: huszonéves éveid végén neked töretlen lesz a karriered (amennyiben nem lesz több gyereked), míg mások kiesnek a munkából 5-6 évre a szülések miatt. Mindkét lehetőségnek van előnye és hátránya, sokkal fontosabb szempont, hogy a gyerek apával együtt maradtok-e, vagy legalább támogat-e a továbbiakban.

A nagyszülők ilyenkor általában még aktívan dolgoznak. Sőt.

Vagy megesett lànyka szerint az a normális, ha 40-es nagymama feladja az életét, hogy a besikerült unokával legyen, míg lánya éli bohó fiatalságát? Különbség van a segítség, és a kötelezően elvàrt ingyen bébiszitterkedés között 0-24-ben.