Kb.2 év múlva szeretnénk babát (de megszakításozunk, szóval lehet előbb is összejön), de én mégis félek. Nagyon alacsony a fájdalomküszöböm, már a nőgyógyászati vizsgálat vagy egy vérvétel is fájdalmas. Mi a teendő?

Én is totál így voltam vele, hogy alacsony a fájdlom küszöböm, nem is nagyon edzett meg az élet mert mensinél sem görcsöltem és fejem sem szokott fájni, mi lesz velem amajd a szülésnél.

Na a nőgyógyászati vizsgálat számomra nagyon nem kellemes, rühellem.

És gyógyszer ellenes is vagyok. Na de a vitamin az nem gyógyszer normális esetben táplálékkal beviszed a szükséges dolgokat, viszont a mai világban minden csak valaminek látszik még sem az pl: azt hiszed egészségesen étkezel sok zöldséget eszel mégis alig vannak benne már vitaminok. Persze a fólsav a legfontosabb, de összességében a baba mindent elszív tőled így nagyon ritka az az eset hogy neki ne jusson mindenből elég, de akkor mi marad neked - te is fontos vagy mert te is kellesz ahhoz hogy ő létezzen. Ráadásul a szoptatáshoz több vitaminra van szüksége a szervezetednek másképp nem lesz elég tejed mennyiségben ill minőségben. Szóval a terhes/szoptatós vitaminoktól ne óckodj ennyire.

Olvasgattam mindenféle mende-mondát/tapasztalatot én is anno. Sok kedves tapasztalatot megosztó szívesen riogatja a leendő kismamákat, tök alaptalanul.

Volt szerencsém több szülést is élőben látni (tanulmányaimból kifolyólag) volt ami után azonnal kedvet kaptam, volt ami után nem akartam volna soha szülni.(utóbbiaknál nagyon szímpadiasan üvöltött a kismama)

De hidd el minden fejben dől el. Érdemes olyan orvost keresned akiben megbízol. Aki passzol hozzád. Az én orvosom pl.: csak akkor vizsgált amikor az nagyon szükséges volt mert tudta jól hogy enegem az nem nyugtat meg ha hetente megnézi a méhszájam...stb.

És a sok rizsa végére jöjjön a lényeg. 26 évesen született meg első kisfiam és 28. szülinapom előtt pár hónappal a 2. gyermekem. Mindkettő hüvelyi úton komplikáció mentesen született, és csak muszkosan azaz popsiba kaptam 1-1 fájdalomcsillapítót.

A sok rémhír hatására annyira elbagatelizáltam a tágulási szakszt hogy ha férjem nem parancsol rám, hogy mégis menjünk be, talán az elsőt otthon szülöm. Másodiknál azért már észnél voltam az első adandó jelnél cuccoltam a szülőszobára. Egyiknél sem töltöttem még 2 órát sem a szülőszobán és megszültem. Mindkettőnél volt gátmetszés ill burokrepesztés és egyik beavatkozás sem fájt. Egyiknél sem volt EDA mert bő 4 ujjnyin túl értem be és ez nem a szüléshez hanem a tágulási szkaszhoz jár.

Hogy fájt-e igen, de nem volt kibírhatatlan - terhestornán mondta az oktató ha azt érzed nagyon fáj az azt jelenti hogy mindjárt kezedben a bébid és ez tényleg így van. Gátmetszést meg sem éreztem.

Agyban kell fekészülni rá, talán nekem hasznos volt a sok rémsztori mert így azt hittem kibírhatatlan kínjaim lesznek, és aztán nem lettek.

Amit ajánlok nagyon DINATAL gél - én szültem azzal és anélkül is és óriási a különbség. Első szülésem után bár hamar kb 2 hét alatt rendeződtem alul, addig tragédia volt a helyzet gátpárnával léteztem és szinte magamhoz is pelnka kellett mert volt hogy nem tudtam a vízeletemet visszatartani míg a wcre kiértem. Mondjuk az átlagos 3-4 varrat helytt volt bennem vagy 15. Peches voltam sajnos a kötőszöveteim nem túl jók, doki is mondta ő még ilyet nem látott - a lidokain feszítő hatásától is "szétmentem" mior szülés után "helyreraktak" mondta is hogy szíve szerint mondná hogy műtő de választhatok mert a műtő azt jelenti hogy 24 óráig utána nincs baba, én meg ezt nem akartam "így helyi érzéstelenítésben" estünk túl rajta.Nem a gátam repedt hanem "feljebb" sérültem meg.

Viszont én sem hittem volna milyen hamar helyrejöttem 1-2 hét alatt.

Második babánál már a dokim mondta hogy ez (Dinatal gél) nekem feltétéenül kell, vegyük meg. És megvettük életem legjobb döntése volt. A szülés meg sem kottyant, nem igen volt magammal problémám.Fitten kezdhettem a gyermekágyi időszakot is. Azóta is minden ismerősömnek ajánlom, mert nagyon-nagyon megéri.

Nekem mindkét gyermek nagyon hasonló volt a fejkörfogatuk is egyforma volt szóval ugyanakkora volt az "ígénybevétel alul" a szülés alatt és a gél nagyon hasznos volt.

Összeséggében a tágulási időszak nagy része fejben dől el, ki hogyan éli meg. Utólag átgondolva nekem sem volt gyors ez az időszak csak fejben máshogy éltem meg, otthon jól elvoltam légzős gyakorlatokkal azt hittem csak jóslók :-) Viszont ha ezt te rosszul éled meg akkor menj be a kórházba - kérjél edát sokaktól úgy hallottam az is csodás dolog. Maga a kitolás szakasza rövid percekben mérhető max 15 perc nekem szerintem még 5se volt vagy legalábbis nem tűnt hosszúnak 3-4 fájás alatt megszültem mindkettőt. Az egy intenzív szakasz hisz akkor halad át baba a csontos medencéden, szóval ezt mindenki érezni fogja. De katartikus mikor kiér a bébi nem fogsz emlékezni a fájdalomra hirtelen minden megszűnik. Maga a helyrerakás sem vészes nekem 2.-nál az sem volt érezhető.

Császárt ne kérj előre. Hidd el nem jó dolog. Sokkal tovább leszel rossz állapotban - az egy komoly hasi műtét - nem fogsz utána olyan szabadon élni/babát ellátni mint pl.: én a 2. szülésem után azonnal, vagy első után 2 héttel. Rengeteg komplikációt rejthet ami hatással van rád és a babádra is. A kitolás a baba tüdejének is nagyon hasznos ez császárosoknál elmarad. Ráadásul a tejtermelésre pontosabban belövelésre is hátrányosan hat, lassabban indul be a tej, szoptatáshoz is nehezebben tudod tartani a babát...stb.Ne indítsd eredendően hátrányosabb helyzetből a gyermneked életét.

Az meg hogy kevesebb fájdalommal járna egy császár totális hülyeség. Míg eljutsz odáig sokszor már vajudsz is előtte néhány órát, nem érzed a kiemelés fájdalmát, de amint kimegy az érzéstelenítő a falat kaparhatod. Ráadásul a heg a méhedben következő terhességeidre is negatív hatással lehet. A külső heg is megmarad...

A császár egy kényszer megoldás, nem pedig kényelmi.

Szerintem még te sem vagy érett a szülésre. Ahogyan a nők 99% sem az, viszont erre telálta ki a természet azt a bizonyos 9 hónapot, hidd el a végére már te is készen fogsz állni. Szóval csak hajrá.

Ha miden feltétel megvan hozzá miért várnátok?! H van biztos munkád, biztos partnered, élhető körülmények/egzisztencia...stb Miért ill mire várnátok?

A biológiai óra kegyetlen, akármilyen jól tartja magát az ember azért 35 felett már nem olyan egyszerű teherbe esni plusz egészséges gyermeket világra hozni. Plusz jön hozzá a görcsös akarás is, mert karrierben elérte azt amit akart a hölgy most már jöhetne a következő pipa a gyerekkel a listán. A genetikai betegségek előfordulása is 35 éves kor felett exponenciálisan nő... Ha a partner (férfi) 40 felett van szintén hasonlóan kedvezőtlen hatásokkal jár. Sajnos napjainkban egyre többen kerülnek bele az ördögi körbe és dugig vannak a meddőségi centrumok is...