Elmennétek az állásinterjúra?

Hm. Mintha én írtam volna. Váltanék, de nem merek, mert ez a mostani biztos hely, megbecsülnek, csak a fizu kevés. Én is mindig arra gondolok, hogy mi van, ha jön a baba?? És maradok.

Közben mi is lassan 2,5 éve próbálkozunk...

Próbáld meg!

Remélem, hogy nem haragszol, hogy utólag leírom a véleményem.

Én is mindig ilyeneken gondolkodtam, hogy mi korrekt és mi nem.

Aztán 1,5 éve kihagytam egy jó lehetőséget, mert hogy nem lenne korrekt az akkori vagy az új munkáltatóval szemben.(okokat most nem írok, nem az a lényeg.) Két hónap múlva szemrebbenés nélkül kirúgott a főnököm, akivel nagyon jóban voltam előtte. Lassan egy éve nincs munkám, kb. 80-90 állást megpályáztam, volt olyan hely, ahol a munkáltató nem hivatalosan az igaz, de azt mondta, hogy én vagyok a legesélyesebb, le is tegeződtünk.Izgatottam vártam a pályázati határidő lejártát, hát csak nem jött a válasz. Felhívtam, erre magázva, kimérten közölte, hogy nem engem választottak. A másik része a dolognak, hogy 2-3 fordulósak az állásinterjúk, mert a legtöbb helyen 3 számjegyű a jelentkező.

További példák: A barátnőm két nyelvvizsgával, 5 év szakmai gyakorlattal nem tudott egy évig elhelyezkedni.(Most külföldre ment dolgozni).

A hasonlóan gyakorlott unokatesómat is úgy küldték el, hogy épp továbbkézésre ment volna (a cég akarta beiskolázni ) amikor szóltak neki, hogy sem iskola, sem munkahely, sajnos el van bocsátva.

MI EZEKBEN A KORREKTSÉG???? Hiába a lelkiisemeret abból nem élünk meg. Ha az a hely jobb lett volna, én megpróbáltam volna......és szó nincs arról, hogy érzéketlen tuskó lennék, ha adódna egy lehetőség én elsősorban magamra gondolnék. A munkáltatók(többsége)is a saját érdekét nézi, akkor én miért ne tenném ugyanezt? Azért remélem, hogy végül is a sors úgy alakítja, hogy jól döntöttél!