Van, aki már feladta?

Nem tartok még itt, de annyit tudok mondani, hogy a barátom 5 év után született, spontán módon.

Az biztos csak jót tesz, ha nem görcsölsz ezen, és inkább elengeded, mint, hogy belerokkanj, de azért szerintem egy kivizsgálás sem ártana, legalább tisztán látnátok mi a helyzet.

Igaz hogy a mi történetünk rövidebb de hátha segít :)

4 hónapig probálkoztunk elmentünk orvoshoz, mivel hüvelygyulladásom lett, engem is és páromat is kikezelték egy hónapig nem is probálkoztunk hogy teljesen kitudjuk gyógyulni belőle. Az orvos azt mondta hogy legalább 6 hónap probálkozás kell hogy sikerüljön a baba. Aztán jött a karácsony a szilveszter, azt tudtam hogy nagyábból szilveszterkor van ovum, tesztelgettem is de annyira nem is figyeltem. Elengedtem az egész probálkozást úgy gondoltam hogy 2 hónap és megyünk az orvoshoz hogy kivizsgáljon minket. És összejött az 5 hónapban.

Szia!

Jelen!

6 év után adtuk fel.

Meddőség miatt.

A férjem meddő.Nálam pco,ir pm betegség.

Nem is ezekkel lett volna gond mert egyikünk se tehetett róla.

Inkább lelkileg nem bírtam.Teljesen kifordultam magamból.Állandóan ideges és kimerültnek éreztem magam.

4-inszemet csináltam végig duplán.Nem volt eredmény.

Amikor mentem konzultációra a meddőségibe közölte a dokinő korom meg a betegségemim miatt esetleg csak a 3-dik lombik sikerülne de nem is biztos.

A inszemek donorral volt .Így a lombik is de 2015-ben volt egy nagy balhé donorral így letiltották a donort majd később csak is magyar donort lehetett használni de az meg kevés volt,van így csak fizetősen van lombik nekünk.

Sírva jöttem ki a meddőségiből .Ez volt 2017.januárjába.febr.végén mondtam páromnak indítsuk el az örökbefogadást.

Ápr-ba összeházasodtunk.Aztán indítottuk el az örökbefogadást.

Tudom rövid idő január és febr.közti idő de ezt ne úgy értsétek,hogy meggondolatlanok vagyunk.Én az utolsó évben már elengedtem a saját babát.Meg közben volt valaki ami segített az elengedésbe .Sokkal jobban érzem magam.

De nagyon nehéz volt.

10 hónapig próbálkoztunk sikertelenül. Bejelentkeztünk vizsgálatokra h tudjuk h rendben van e minden. Ahogy az lenni szokott, megnyugodtam h kövi hónapban megtudjuk h mi a gond. El se jutottunk a vizsgálatokra, mert abvan a hónapban terhes lettem .

Határtalan boldogság stb.

Majd 6 hetesen elkezdtem vérezni. Elvesztettük a babát.

Most ott tartok h már nem is tudom h mit akarok!

Szeretnék gyereket, de mindig bennem lenbe a fékelem terhesség alatt, és után h elveszítem. Még egy ilyet lehet nem tudnék már feldolgozni.

Nem tudom mi legyen. Hiszen a férjem is szerwtne már babát, de ő is retteg h újra átéljük ezt.....

Én most jelen pillanatban épp "feladtam". Annyiban más a helyzetünk, hogy nekünk már van nagyobb gyerekünk, így nincs az a " kényszer", hiszen már szülők vagyunk, átélhetem az anyaságot, viszont kisbabára vágytam, mindig is több (2-3) gyerekkel terveztünk.

2 évig próbálkoztunk, minden hónapban borzasztóan megviselt, hogy megjött, hónapról hónapra egyre jobban. Most januárban jött el a pillanat, hogy azt mondtam, inkább védekezzünk, akkor tudom, hogy nem is kell reménykednem, most kicsit pihenni kell, úgy érzem.