Mit tegyek? A férjem nem akar lombikra menni de nincs más esélyünk.

Nem feltétlenül nem akar gyereket... Nekem mindig is az volt az álmom, hogy nagy családom legyen, sok gyerekkel, fiatalon. A férjemet meg is találtam, 20 évesen mentem hozzá, de a baba nem jött, évekig. És mi sem mentünk orvoshoz, mert az elveinkbe nem fér bele. Nem ítélünk el senkit, aki ehhez folyamodik, de mi ajándékként tekintünk a gyermekeinkre, nem akartuk erőltetni. 6 év után fogant meg az első, azóta pedig összejött a nagy család is. 😊

Beszélgessetek!

Lehet, hogy fél a sikertelenségtől. Mire egy pár eljut odáig, hogy lombik, addigra rengeteg csalódás van mögöttük. Szokás elfeledkezni róla, de ez a férfiakat is megviseli.

Persze az esetek többségében mégiscsak egy hiszonéves szöszi az ok.

Szerintem csak a pénzről van szó. Az én férjem kijelentette, hogy persze akar gyereket, de csak ha magától jön össze. Ilyen olyan vizsgálatokra, lombikra nem fog kidobni több százezer ftot, hogy aztán lehet azzal se fogan meg soha, aztán sutty 400.000 ki az ablakon.

Téged az érzelmeid irányítanak, a férfiakat a racionális gondolkodás. Hiába nincs anyagi gondjaitok, ő úgy gondolja azt a pénzt, tehetnének jobb helyre is. (utazásra, új autóra, bármire ami kézzel fogható, és nem vagy összejön vagy nem)

(őszintén? Énis így gondolom, egyetértettem a férjemmel)

Ha nem fogant volna meg spontán a gyerekünk, akkor nem lett volna. Nehéz lett volna elfogadni, de ez van. Persze megértem, ha benned erősebb a fajfenntartási ösztön, és bármit megennél egy gyerekért, de akkor ehhez alkalmasabb partnert kell keresned. Ami nehéz lesz, mert a férfiak elég nagy része úgy gondolkozik ahogy a férjed.

Mivel sokan jarnak lombikra lehet hallott is storykat hogy azert ez az egesz procedura mekkora stressz is meg a no a sok hormontol es akar sok sikertelenesgtol hazisarkany lesz, plusz ha mar sokaig kuzdenek lombikkal a kapcsolat is ramehet. Ismerek is olyat. Tehat igencsak probara teszi a kapcsolatot.

De meg kellene vele beszelni, mert mi itt talalgatunk

Sajnálom :( Drukkolok, hogy meggondolja magát. Jó lenne valahogy kiszedni belőle, miért nem akarja. Nagyon nem mindegy, hogy magával a gyerekvállalással vagy a lombikprogrammal van problémája.

Én tényleg nem értem, miért van ekkora ellenérzés sokakban a lombikkal kapcsolatban, honnan ez a görcsös "csakis természetes úton jó" - beidegződés. Az orvostudomány egyéb vívmányaival kapcsolatban nem tapasztalok ilyen erős ellenérzést. Nem is értem...

Én annyiban járok hasonló cipőben, hogy a kapcsolat elején még tervezgettük, hogy donorpetesjetes (vagy donorembriós) lombikkal lesz majd gyerekünk, de aztán az összeköltözés után, amikor akutálissá vált volna a dolog, hirtelen "megvilágosodott", hogy hát a petesejtadományozás az törvényellenes (a magyar törvények alapján akkor is, ha külföldön csinálják, ó jaj, borzalom) és nagyon drága; egyébként is öreg ő már ehhez, meg milyen hiperszuperül, boldogan megvagyunk mi kettecskén... ja :/ Kegyelemdöfés: ha csak úgy spontán összejönne, az "teljesen más" lenne, aha, nem tudom, miben, de nem is érdekel. Baromira fájt, mert nem ebben egyeztünk meg. Ráadásul az első feleségével többször is lombikoztak, de én ezt nyilván nem érdemlem meg, én erre nem vagyok méltó... az örökbefogadási procedúrába meg minek úgy belevágni, hogy folyton "egy idegen gyerek"-ként hivatkozik rá.

Az előző komoly kapcsolatom is amiatt ért véget, mert a drága 7 év után benyögte, hogy azért nem vesz feleségül, mert nem lehetne velem közös genetikai utódja, nekem meg nem volt kedvem még pár évtizednyi pasim-csajom "kapcsi"hoz.

Belefáradtam, utálom az egészet, ha esetleg újra szingli leszek, az hóttziher, hogy nem kezdek újabb kapcsolatba és kezdem elölről a hitegetés-pofára esés-beletörődés körforgást, inkább megrohadok egyedül és gyerek nélkül. Úgy látszik, egy meddő nő ennyit ér, ennyit érdemel. :(