Hogy lehet ezt feldolgozni?

Nàlunk velem volt gondd, 8 év után jött össze a baba.

Igazából annyira nem aggódtam túl a dolgot, nem paráztam rá...

A férjem sem mondta soha, hogy ettől kevesebb lennék, mellettem állt!

Nektek kell megbeszélni mi legyen!

Örökbe fogadtok egyet, majd mellette próbálkoztok tovább sajáttal, de legalább addig sem stresszeltek! Donor sperma, s nem mondjátok el senkinek, akkor a külvilágnak olyan mintha tényleg a tiétek lenne, hisz látnak terhesen, s te is megéled a terhességet.

Sok lehetőség van, végig kell gondolni mi nektek a legjobb, miben egyeztek.

De még ott van az is, ha nem juttok dűlőre, akkor mással új életet kezdeni.

Barátnőmék így tettek, azóta mindd a kettőnek van új párja, baba, mondd a kettőnek 3-4 hónap együtt járás után lett terhesség az új párral, ők pedig együtt 12évig szenvedtek, ették magukat emiatt hogy nem jö össze!!!

Gondoljátok át mi legyen!

Másik barátnőmék örökbe fogadtak, majd 3 év után spontán terhes lett a csaj, majd rá 2 évre megint! A doki azzal magyarázta, nem stresszeltek rá a babára, ezért jött össze.

Mindenki tudja örökbe lett fogadva a fiuk, a lányok sajátos, de mindenki látja, a fiút jobban szeretik... Még hasonlít is az "apára"

Szóval lehet úgy szeretni egy örökbe fogadottat, mint egy sajátot!!!!

Nehezen lehet feldolgozni, főleg akkor, ha a férjednél sem herebiopszia, sem egyéb eljárástól nem várható eredmény. De ezt az orvosnak kell tudnia.

Nektek - majd ha megvan az utolsó szó - azt kell megbeszélnetek, hogy tudtok-e, akartok-e gyerek nélkül élni? Vagy tudnátok-e mindketten(!!) egyformán szeretni egy olyan babát, akinek te vér szerinti, és biológiai anyja vagy, de a férjed nem az apja? Vagy sorsközösséget vállalva örökbefogadtok, és felneveltek egy olyan kisgyereket, akinek sem hozzád, sem hozzá nincs köze, de a szívetekben ő A Gyerek.

Ha még nem kaptatok végleges választ, akkor ne a beletörődésen törjétek a fejeteket, hanem azon, hogy van reményetek. Lehet, hogy a ti gyereketeknek nem a kettőtök genetikai állománya jut majd, de ha mindketten akarjátok, lehet gyereketek. Ebben jó döntést nem a mostani lelki állapototokban fogtok majd hozni, hanem akkor, ha kicsit lehiggadva újratervezitek az életeteket.

szia!!

én teljesen átérzem a helyzetedet mert én is ebbe vagyok!! a páromnál azoospermia áll fent !! de nálunk lehet,lesz herebiopszia! 1 hét múlva ! én még reménykedek persze a remény vész el utoljára de sajnos nem sok esélyt látok a jó eredményre!! nálunk a párom egyből benne volt a donorba én sokáig hezitáltam!! nem akartam!! de már tudom nincs más esély ha babát akarunk!! a kívül állóknak nem kell tudnia,hogy ez nem a párod gyereke! ha ő benne van a donorba lelke mélyén tudja,hogy el tudja ezt fogadni!! én is ezeken a gondolatokon mentem keresztül pont így gondoltam én is!! ezt tisztáznod kell a pároddal!! ki kell beszélnetek magatokból mert nem jó máshogy! ha gondolod nyugodtan írj privit!!! lombikos!!