Szerintetek mekkora családi vagyon esetén érdemes belevágni a gyerekvállalásba?

ne haragudj kérdező, de az első kérdésem nekem is az volt, hogy "te hol élsz?"

szerintem te nem a középosztálybeli kategória vagy. a fogalmazásod is furcsa. "vagyontárgy" életemben nem használtam ezt a szót :D max azt hogy hitel, vagy fizetés.

nem tudom miért itt akarsz tanácsot kérni a "surmó" rétegből, bérből és fizetésből élőktől, akik örülnek ha annyi örümük van az életben, hogy gyerekük születik.

Hát mi most szeretnénk babát, de nincs milliós vagyonunk. Albérletben lakunk, van egy 18 éves kis autónk, 250.000.-Ft kb. a havi bevételünk. Felelőtlenek lennénk?

Ha arra várnánk, hogy millióink legyenek, az életben nem lenne gyerekünk. Max. ha megnyernénk a lottó főnyereményt. Ennyi erőből az ország nagy része ne vállaljon gyereket kb. Érdekes felfogás...

szerintem úgy érthetőbb lett volna a kérdés, ha úgy teszed vel, hogy mennyi bevétel kell egy családnak havonta a gyerekvállaláshoz? ugyanis szerintem itt vagyontárgyakról ritkán beszélhetünk. Jó lehet hogy van egy örökölt ingatlan, meg egy apuci megunt kocsija, és még mellette egy havi 3oo-4oo ft-os két főnyi jövedelem, de akkor már tényleg a nagyon jómódúakról beszéltünk, és ilyenek is inkább a nagyvárosban vannak.

az átlag tudod mi? albérlet, és a nő keres 1oo ezret, a férfi 15o-et. mire kifizetnek mindent, marad 1oo ezrük egy hónapban. mégis mindenki igy vállal gyereket. A vidékiek még kevesebbet keresnek, de általában a szüleikkel laknak, vagy a szülők hordják át a kaját, és kaját már nem kell venniük, az is nagy segitség. tehát itt nem arról van szó, hogy mi van, hanem arról, hogy hogy sakkoznak az emberek azon, hogy egy gyereket valahogy felneveljenek.

Babaruhát lehet szerezni, kiságy, babakocsi is csurran cseppen innen onnan, ott van az olx, lehet venni mindent használtan, szerintem sokan igy oldják meg. Játékok is jönnek innen onnan, nem olyan nagy befektetés egy gyerek. Inkább később a tanulás, meg a zsebpénz.

nem jó dolog szegény gyereknek lenni, aki vágyik erre-arra de nem tudják neki megvenni, de ez van, ennek ellenére mégis sokan vállalnak gyereket, és felnevelik használt ruhában, használt játékokkal, használt kiságyban. ez jelenleg Magyarország.

Miért van olyan érzésem,mintha mondjuk bútorvásárlásba való belevágásról lenne szó?

Hol van itt az emberi,érzelmi háttér,valami melegség a jéghideg megfontolások között,mögött?

Szörnyű.