Hogy lehet egy férfit rávenni a vizsgálatra?

Szerintem személyiségfüggő. Van, aki hiúsági kérdést csinál belőle.

Amikor eldöntöttük, hogy belevágunk, pont aktuális volt a rákszűrésem. A férjem is eljött, az orvosnak mondtuk, hogy mik a tervek. (Neki már volt egy akkor 20 éves gyereke, de ugye 20 év sok idő, én meg soha nem voltam terhes még.) Rákérdeztem, hogy ha sokáig nem sikerülne, akkor mi a teendő?

A doki mondta, hogy csinál egy hüvelyi UH-t, ha már úgyis vizsgálni fog, annyit megnéz, hogy a belső nemiszerveim megfelelően fejlődtek-e. Megnézte, minden oké. Mondta, hogy ha nem sikerül és kivizsgálást szeretnénk, ő elsőként a férfi vizsgálatát javasolja, mivel az non-invazív. A férjem fapofával kért ajánlást, hogy melyik kollégája jó orvos (andrológus), majd egy hét múlva elment hozzá, mondván neki nem fáj a vizsgálat és legalább egyik részről előre tisztázva lesz a helyzet.

Ő ugyanolyan orvosi vizsgálatnak fogta fel, mint a fél évenkénti fogászati szűrést.

Szerintem kérdezz rá semleges hangnemben, hogy miért idegenkedik a kivizsgálástól. (Annak fényében, hogy elég egy pohár mintát beadni és kész van.) Valószínű, hogy fél szembesülni az esetleges negatív eredménnyel, mert a saját férfiasságát ezzel állítja párhuzamba. De amíg ő maga nem mondja ki, dolgozni se lehet az ügyön.

Így sehogy. Ha ő nem akarja tudni, mert fél a választól, te semmivel rá nem veszed.

Inkább arról próbáld meggyőzni, hogy attól függetlenek az érzelmeid iránta, hogy lehet-e baba. Ha igen, az szuper, ha nem, nem.

Ettől nem lesz kevésbé férfi, nem hagyod el.