Van köztetek olyan, aki az abortusz előtt meggondolta magát? Amikor már minden le volt beszélve?

A “támogatlak bárhogy döntesz” a férfiak esetében azt jelenti: Könyörgöm, jöjjön meg az eszed és ne tedd tönkre mindannyiunk életét, de ezt nem mondhatom ki, mert a te tested, és mert valószínűleg szakítanál, ha ilyet kiejtenék a számon.

Ha nem akartál gyereket, akkor most mi változott? Semmi, csak megijedtél a felelősségtől. Ijedtségből gyereket vállalni? Csak mert

félsz kimondani, hogy jelenleg nem megfelelő sem egy leendő gyerek számára, sem a te és párod számára a helyzet? Ez indok arra, hogy na jó, akkor inkább legyen, bár senkinek sem kell? Az ember legalább saját magához legyen őszinte, mielőtt visszacsinálhatatlan hibát vét, amivel egyszerre minimum 3 ember életét teszi tönkre.

A párodnak biztos van véleménye, csak nem meri elmondani.

Ilyen helyzetben, amilyenben most vagy, lehet, hogy én sem merném.

Ha ekkora kétségeid vannak, akkor inkább ne vállald most a gyereket. Nem lenne így jó senkinek.

Magamból tudok csak kiindulni, 21 éves lehettem amikor már elkezdünk vágyni egy babára, de nem próbálkoztunk és ha mégis összejött volna, mi inkább az abortusz felé hajlottunk volna. Aztán egyszer sokat csúszott a menzeszem, a teszt negatív lett, mi pedig egyszerre megkönnyebbültünk és csalódottak is voltunk. Majdnem biztosak voltunk benne, hogy pozitív lesz a teszt és mi akkor 100%-osan biztosak voltunk abban is, hogy megtartanánk.

Most, hogy 27 éves fejjel várok gyereket biztos vagyok benne, hogy mekkora ökörség lett volna megtartani. Az egy dolog, hogy anyagilag is stabilabbak lettünk, de magam sem gondoltam volna, hogy érzelmileg és tapasztalati szinten is mennyit fejlődtem. Én a helyedben a döntést abból a szempontból is mérlegelném, hogy hány éves vagy, valamint, hogy egyedül is fel tud-e nevelni a babát?

Kedves első, szerintem ebben tévedsz. Nyilván az embernek mindig a saját baja a legnagyobb,de ez nem jelenti azt, hogy a bajban a pozitívumot ne tudja felismerni. Nyilván sokkal rosszabb lett volna,ha magad vetsz véget az Életének, egész Életedben azt hitted volna, hogy ha nem teszed meg akkor minden más lenne. Legalább kiderült, hogy mégsem és ennek így kellett lennie,de nem azért,mert nem vállaltad be! Bocsánat de nem bírom, amikor valaki így be van fordulva, próbáltam segíteni azzal, hogy ezekre rávilágítok.

Egyébként a válaszolók többségével nem értek egyet. Azért mert be van pánikolva a Kérdező, még nem kell ezen rugózni, hogy nem várná szeretettel... Sokan még akkor is bepánikolnak amikor tervezett!

Szerintem egy beszélgetést egy jó pszichológusnál eszközölj, hátha sikerül tisztábban láttatni a helyzeted.

Illetve az érme feldobós módszert is kipróbálhatod, hogy segítsen eldönteni, hogy a kijött eredmény megkönnyebbülést vagy szomorúságot okozna-e. Gondolom ismered ennek a tesztnek a pszichológiáját.

Nénikéd füle van befordulva! ÉN tudom, hogy mit éreztem, ÉN tudom, hogy akkor rossz döntést hoztam. Később vállaltam a JÓ döntést. Igen: volt később abortuszom. Közöd nincs hozzá, hogy miért, ezért nem magyarázkodom, mert fanatikus vagy.

Jelenleg már 52 éves vagyok, és megszületett az a 3 gyermekem, akiknek meg KELLETT születnie. Köszönöm szépen, jól vagyunk és rendben vagyunk, már felnőttek. Az apja pedig minden gyermeknek ugyanaz volt, akivel több mint 30 éve vagyunk együtt és kózösen döntöttünk indenről, úgy, ahogy az adott helyzetben megfelelő volt. Szóval le lehet szállni rólam! Gyűlölöm az ilyen megmondó embereket. Nyilván kibicnek semmi sem drága. Pfff!