Jobb lenne ilyen esetben megszakitani a terhességet?

Szerintem jobb lenne, nem kifejezetten tesz jót egy friss kapcsolatnak, hogy ő ott melózik egyedül, te meg elvagy itthon a terhességeddel egyedül. Az ember nem azért létesít párkapcsolatot, hogy azután pont a problémákkal maradjon magára...

(más lenne a helyzet némileg, ha egy 10 éves kapcsolatban 5 éve görcsölnétek a teherbe esésen, akkor már komolyan elgondolkodtató lenne, hogy mi mit ér meg...)

Szűld meg, ha tisztában vagy azzal, hogy egyedül fogod felnevelni. A friss kapcsolatotok nem fogja kibírni a távolságot. Nem vesz részt a babavarasban a kicsi első hónapjaiban esetleg éveiben. Nem lesz hozza kötődése. A gyereknek sem hozza. Albérletben, hitelt fizetve nem tudhatjuk hova koltoznel haza, nem könnyű. Esetleg vissza szüleihez, hogy legyen segitsegetek. Ezzel az Ő életüket is felforgatod. Tudd, hogy egy gyerekkel nehezebb olyan társat találni aki vele együtt elfogad. Ha tapasz és minden szuper és lesz közös gyerek ott jönnek a következő problémák. Tapasztalatból mondom. Akárhogy akarja és jól kezeli kijön az, hogy nem az ő gyereke. Te mint anya erezni fogod és nagyon nehéz.

Ha megtartod és ranezel tudod, hogy soha semmiért nem mondtál volna le róla. De most meg nem ez van. Most még előtted az élet, előtted a lehetőség. Ha több éves kapcsolatról lenne szó, mindenképp a baba mellett döntenek, a jelenlegi helyzetben sajnos nem.

Kívánom, hogy elsősorban a fent elsoroltak miatt a számodra legmegfelelőbb döntést hozd meg!

Sajnos az a helyzet, hogy "megszakíttathatod". De hát ne legyél álszent, írd le rendesen: feldaraboltathatod az élő gyermekedet. Mert hát a pénz az pénz. De szerintem ne tedd. Indulj ki magadból: saját magaddal megtetetnéd-e? Ha nem, mással miért? Vagy hány Forintért?

Ellenben ha megszülöd, az biztos nem lesz egyszerű, ugyanakkor egy dolgot elkerülsz: hogy ilyen lelki teherrel éld le életed.

Értem. Tehát, ha az a válasz, hogy "persze, ölj!", akkor az elfogadható. De ha valaki más szemszögből nézi az életet, akkor ott mindjárt pszichés zavarok vannak. Egyébként sosem értettem, hogy akik az embrió és a gyermek között különbséget tesznek (még élve feldarabolható / már ember), azok hol húzzák meg a határt? A 12. héten? És 11 hét 6 napnál még sejtcsomó? Vagy az első szívdobbanás már ember? Ha sikerül elkapni azt a pillanatot, amikor pont beelőz a szívdobbanás elé, akkor még mehet az "elvetetem" megközelítés? Szerintem nem. Az ember nem csak anyag (sejtcsomó), hanem lélek is. És a lélek nem pont a 12. hétben "csöppen bele" a testbe, vagy az első szívdobbanással, hiszen ez értelmezhetetlen lenne. Bizony az ott van az első pillanatban. Akkor pedig az első pillanattól ember.

Továbbra is egyetértek: az anya hozhatja meg a döntést, hiszen szabad akarata van. De a szabad akarat a következmények viselését is jelenti. És más a következménye egy szülésnek (akár egy tudatos örökbe adással), és más a következménye egy daraboltatásnak.

"Az ember nem csak anyag (sejtcsomó), hanem lélek is." - szerinted. Persze kérdés, mit nevezünk léleknek, ha a magasabb rendű idegi működéseket, nos az az idegrendszerrel együtt alakul, fejlődik.

"Egyébként sosem értettem, hogy akik az embrió és a gyermek között különbséget tesznek (még élve feldarabolható / már ember), azok hol húzzák meg a határt? A 12. héten?" -

1, neked fogalomzavaraid vannak. Valóban létezik un. daraoló műtét a szülészetben, de azt a 40. héten végzik, ha beszorul amagzat a szülőútba, és se ki, se be... hisz ilyenkor egy kérdés van, csak a magzatot áldozzuk be, vagy az anyát is.

Mivel ma már általános a terhesség folyamán végzett ultrahang, és extrém ritka az angolkóros szülő nő (az volt a fő oka a nő medencecsontja szűkítő deformításának), a szülészek jó része eggyel se találkozik a praxisa folyamán.

Na, ez a daraboló műtét, aminek semmi köze semmiféle abortuszhoz.

Egyébként ha téged az akaszt ki, hogy az embrió nem egyben távozik abortusznál, támogasd a tablettás abortuszt Magyarországon is - ott többnyire egyben távozik.

Saját véleményem szerint a 24. terhességi héten van a határ, mert az után van érdemi esélye a magzatnak, hogy más ember szervezetén élősködés nélkül is életben marad.

Szerintem a 24. Hét is kevés. Nem is nevezném érdeminek. Nagyon komoly orvosi beavatkozások kellenek az életben maradásához. Ha egészséges is lesz, az maga a csoda.

Ez természetes úton működésképtelen.