Egy hete bejelentett 4 hónapos várandósság megszakítását, hogyan lehet feldolgozni, vagy egyáltalán elmondani a környezetnek?
Egyszerűen csak kirepedt a burok egyik este és elment az összes magzatvíz 17 hetesen.
Előtte való hétvégén még mindenki minket ünnepelt és nekünk gratulált...
Három kórházba rohantunk (mint kiderült feleslegesen).
A bunkó körzeti "nőgyógyász" meg a zokogó párom jelenlétében olyat mondott, hogy "hát ez pech"...
Azt hittem kivágom a rendelő ablakán!
De aztán csak közöltem vele, hogy ez tragédia nem pech!
Szívhang még napok múlva is volt, de indukált szülés lett a vége, meg méhkiürítés a szülészeten (lényegében előidézett vetélés)...
Hogyan lehet erről beszélni munkahelyen, családban, ismerősöknek, szomszédoknak?
válasza:Nem hiszem, hogy részletezni kellene. Megmondod, hogy sajnos elvesztettétek.
Nagyon sajnálom, ami veled történt, ez valóban tragédia. Nyugodtan kérj segítséget szakembertől, egyáltalán nem gáz, ha nem tudod egyedül feldolgozni.
válasza:Nem kell beszélni róla, ha nem akartok.
Mi 30hetesen vesztettük el a babánkat.
Közöltük a tényeket, hogy ez történt és ennyi.
Aki jönni akart siránkozni meg részvétnyilvanítani, meg rámtelepedni ne legyek egyedül, udvariasan megkértem ne tegye és ennyi.
válasza:Páromat megóvtam attól, hogy mégcsak véletlenül is lássa, én végig mellette voltam és láttam kijönni is (ő akkor már be volt bódulva), és később megnéztem és fényképeztem is, ha később esetleg meggondolná magát, hogy ne vegyem tőle el teljesen a lehetőséget.
Párom azt kérdezte tőlem, hogy ilyenkor nem temethetjük el?
Ezt a kérdését betudtam pillanatnyi elmezavarnak, meg a sok gyógyszernek amit kapott...
Fiunk lett volna...
válasza:Borzasztóan sajnálom! Részvétem! Egyik ismerősömmel is ez történt, nála már nagy volt a baba. Bent a munkahelyen azt beszéltük, ha jön, nem kell semmit mondani, max. megölelni. Szavak nélkül. Együtt sírtunk. Elég tapintatosan az, aki rákérdez a részletekre. Csak akkor heszeljetek róla, ha az nektek is jó, illetve csak annyit mondjatok, amennyit szeretnétek. Sztem általában tiszteletben tartják az emberek. Van egy jó csoport a Facbookon, ajánlom. Ott tudnak segíteni lelkiekben is. Nekem is sokat segítettek a feldolgozásban, két korai vetélésem volt.
válasza: válasza:Nagyon sajnálom!
Ne bagatellizáljátok el azért, ez ugyanúgy haláleset, mint bármelyik másik. Csak mondjátok, hogy elveszítettétek. Az is megoldás lehet, ha mondjuk a szüleiteket megkéritek, hogy tolmácsoljanak ennyit a közelebbi rokonságban állóknak, ha nem akartok ezzel is küzdeni. Nekem apukám halálakor nagy segítség volt, hogy nem kellett mindenkinek külön elmondanom a férjem családjában, mert anyósom szólt nekik finoman.
Persze ha szeretnéd vagy szeretnétek kibeszélni magatokból részletesen, akkor tegyetek így. Ha nem, nyugodtan és határozottan lehet nemet mondani. Nem akarunk róla beszélni, ennyi.
Mindenki gyásza más, mindenki másképp dolgozza fel. Nagyon erős vagy kérdező, és a párod is az. Különösen kedves és érzékeny vagy, hogy így törődsz a témával és ennyire figyelsz a kedvesed re. Ez ritka manapság. Kapaszkodjatok egymásba és ne féljetek segítséget kérni szakembertől! Ez igenis tragikus veszteség. A körzetes nőgyőgyászt meg majd elintézi az élet remélhetőleg. Borzalmasan tudnak lenni, sajnos én is tapasztaltam.
Minden jót kívánok nektek, sok sok erőt és hogy mielőbb gyógyuljon meg a szívetek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!