Milyen fokú sérülés/fogyatékosság megléte esetén vetetnéd el a babádat?

Vessetek meg, ha tudnám,mondjuk, hogy egész életében székben ülne, vagy nem látná soha az arcomat, vagy fel kelni a napot, én elvetetném!

Sajnos a tágabb családban van két sérült gyerek is, látom milyen harcot vívnak a szülők. És nem, nem boldogok! Persze, imádják a gyerekeiket, de belepusztulnak abba,hogy pl. 6 évesen még csak éppenhogy mászik a fiuk, amikor a többi már szaladgál.

A fejlesztés sok pénz. Ők is idegesek, hogy miből tudják a következő havit kifizetni, többet veszekednek, mert rengeteg a stressz az életükben!

Sem az ő, sem a saját érdekünkben nem tartanám meg!

Nyilván ha 6 ujja van, vagy teszem azt farkastorokkal születne, természetesen igen!

Ha felnőttként majd nem tudna teljes élete élni, vagy segítségre szorulna, nem tudná magát ellátni...

Az indokom komplex lenne, mindenki érdekében tenném(mint ahogy már 1x meg is tettem egy elég súlyos genetikai rendellenesség miatt, bár utána 2 évig majd megpusztultam lelkileg, pedig nem is maradt volna éleben a dokik szerint)

A másik indokom, hogy mi a férjemmel elég gyengék vagyunk, tehát nem biztos hogy egy ilyet végig tudnék csinálni idegileg...

igazából szerintem "barmiert",amit terhesen ki tudnak szűrni..Mivel ezek általában olyan súlyos dolgok,hogy képtelen lenne az önálló eletvitelre valószínűleg..(a 6ujj dolgot természetesen nem sorolnám ide...)

Indok,gyakorlaton voltam több ,különböző,fogyatékosokat nevelő intézetben,találkoztam több szulovel...Én ezt nem birnam,maximális tisztelet nekik....

Emellett,van már egy gyerekünk,vele sem hiszem,hogy megtehetnenk,egy beteg gyerek nevelése óriási áldozatokkal jár,amit egy szintén gyerek nem biztos,hogy megertene,elvenne az ő gyermekkorat is.

Nagyon kegyetlenül hangzik,de gyerekünk lehet meg,életünk viszont csak egy van....

Nem azt mondom,hogy nem tornenk össze teljesen lelkileg abban az időszakban,de onnan fel lehet állni...

Én sem tartanám meg. Természetesen nem a hat ujjal születő babára gondolok, vagy kisebb rendellenességre, ami orvosolható.

De tényleg én sem bírnám lelkileg. Meg nem is akarnék tönkremenni egy beteg gyerek gondozásában. Ha néha látok ilyet a tévében, mikor bemutatnak egy ilyen családot, azt sem bírom nézni, pláne ha minden nap itt lenne előttem, ráadásul a saját gyerekem. Á, lehetetlen.

Egyetértek azzal, hogy gyerekünk lehet még, de életünk csak egy van. Ha meg valami miatt nem lehetne, vagy egészséges nem lehetne, akkor még az örökbefogadás is jobb, mint kínlódni egy saját, ámde beteg gyerekkel.

A végtaghiány is elég súlyos dolog.

4. vagyok,

1, vagy 2 végtag hiánya esetén nem vetetném el.

Végtaghiány esetén,gondolkodnék..Tudnánk-e fizetni a kezeléseket,protéziseket,meg tudnánk-e birkózni a "lelki"oldalával,és itt nem feltétlenül magunkra felnőttekre gondolok,hanem majd mikor őt kezdik el csúfolni,kigúnyolni,megbámulni...

Bízom benne,hogy soha nem kell majd ilyen döntéseket hoznunk...

Amúgy szerintem amíg nem üt be, addig mindenkinek van egy elképelése,hogy mit tenne,de adott szituban lehet,hogy egész máshogy reagál az ember..("egy életes"voltam)

Ha biztosan teljes testi és szellemi fogyatékos lenne. A lányommal Petőzünk (szűrhetetlen genetikai betegség miatt, viszont ő pár év múlva teljesen meggyógyul), hát nagyon kemény életek vannak. Volt, hogy sírva jöttem haza az ott látottaktól. Dolgoztam autista, halmozottan sérült gyerekekkel, de én lelkileg nem bírtam..Mivel több gyerekem van, így biztosan nem tenném tönkre az ő életüket, egy sérült testvérrel. Aki se kép se hang egész nap ellátásra és pelenkázásra szorul élete végéig. És idővel, amikor én és a férjem már nem leszünk, nekik kell gondoskodni róla. Az abortusszal csak az én életem menne tönkre, és nem az egész családé. Ők élhetnének tovább normális életet.

Én sokat gondolkoztam ezen, amikor kiderült, hogy borzasztó az AFP értékem a mostani terhességemnél. Ha tudtam volna, hogy 100% beteg, nem tartottam volna meg. Borzasztó érzés volt, még egy ilyen elvi döntést is meghozni. Azoknak, akiknek ez élesben megy bele sem merek gondolni, milyen nehéz lehet, főleg hogy ezek nem kora terhességnél derülnek ki.