Mit csinálnak a magzattal amikor az anya úgy dönt hogy elveteti?

Látom drága magzatvédőék már megint haragban vannak a tényekkel, és a kérdésre való válasszal... (#17)

Szóval Kérdező, csak megismételni tudom:

A magzattal azt csinálják, hogy szükség szerinti előtágítás után fognak egy Hegar-nak nevezett fémpálca-sorozatot, feltágítják a méhszájat olyan sacckb ujjnyi tágasságura, majd a vákuum-szívó félmerev műanyag csövét bevezetve kiszippantják vele a méh tartalmát. Ennyi. Semmi horror, semmi vérfürdő, semmi "szétroppantott koponya" - mi a fenét roppantanának egy 12 héten belüli embrión, az maga rejtély, ma a Magyarországon elvégzett átlagos abortusznál - 9. hét környéke - akkora az egész magzat, mint egy olajbogyó.

"Igaz, hogy a magzat védekezik az ellen hogy megöljék?" - természetesen nem igaz, az ugyanis tudatos reakció lenne, na, tudata az meg az embriónak nincs. Az igaz, hogy reflextevékenységgel reagál a környezete hirtelen megváltozására. Persze ez narratíva kérdése, ha nézünk egy analóg helyzetet, mondjuk fogsz egy mikroszkóp-tárgylemezt, cseppentesz rá egy csepp patakvizet, és mikroszkóp alatt megnézed, azt látod, hogy a benne élő egysejtűek a hirtelen megvilágítás elől kavarnak. Ha ezt filmen rögzíted, akkor lehet mellé aszt a szöveget is mondani, hogy "az egysejtűek lereagálják a környezetük megváltozását, és elhúzódnak az erős fény elől" - ami objektív tény - meg lehet mellé valami erősen szubjektív narratívát is biggyeszteni, mittudomén "szegény-szegény amőba vájdalmas vergődéssel, utolsó erejét megfeszíve küzd az amőbagyilkosok által neki szánt elkerülhetetlen vég ellen" és meg lehet írni persze az amőba naplóját is, meg lehet írni mellé szívhez szóló versikéket is...

Hogy a képsor benned milyen érzelmeket kelt, az első sorban a szövegkörnyezeten fog múlni, hidd el, csak szándék kérdése, hogy legyártsam az Amőba Néma Sikolyát a saját amőba-védő erkölcsi alapállásom melletti manipulatív propaganda céljából...

Szóval ezek vannak.

Szóval összefioglalva, az történik, hogy vákuum-szívóval kiürítik a terhes méhet, és nem, a magzat nem védekezik az ellen, hogy megöljék, hanem a környezete megváltozását reagálja le végső soron persze védekező célú reflexes tevékenységgel.

(jöhet az errefele a tényeknek járó 0%)

OFF: magánéleti vonatkozásban és NEGATÍV kontextusban - ha jól tévedek...:)))

ON: nyilván nem írom le, hogy anya, amikor az anya az, aki egy tudatos döntéssel gyereket akar és vállal. Már szerintem. Én inkább a magzatvédők manipulálását látom egyértelmúen abban, amikor egy a fenti döntés előtt álló nőt elkezdenek anyakánt kezelni, hogy ebbe az irányba befolyásolják.

"Véletlenül le nem írnád, kicsoda is a méh tartalma!" - ennek meg ugye az lehet az oka, hogy szerintem nem KIcsoda, hanem MIcsoda, nem Kovács 123 Béla, hanem egy embrió.

"...hát már hogy védekezne? Mikor annyira védtelen." - már bocsánat, de egy fenéket kérlek, valójában méretéhez képest a világ legnagyobb potenciális zsarnoka:))) Vedd észre, hogy amint létrejön, elkezdni a nő szervezetét a heroinnál is sokkalta aktívabb pszichére ható vegyianyagokkal manipulálni, úgy hívják, hogy ösztrogének... ha én mint teljes jogú felnőtt kotyvasztanék valami "szerelmi bájitalt" egy nőnek vagy csak egyszerűen leitatnám, még sittre is kerülnék érte, teszem hozzá teljes joggal... na ezzel szemben zigótácska büntetlenül teheti:)))

Na jó, ez félig humor, és a hormont nem a magzat termeli, hanem fő fegyvere a sárgatest:) De hidd el kérlek, az az "olyan kis védtelen" az valójában egy nagyhatalmú mikrozsarnok, ami a nőt eszközként gátlástalanul manipulálja, csinál belőle szekánt fúriát, aki a "kis védtelen magzat érdekében" elvárásait heteken belül a nyakadba önti, és robbant kapcsolatot, barátságot, szerelmet, szülő-gyermek viszonyt, bármit. Na, ennyit az "olyan kis védtelen" embriókról valójában.... ugyanaz a csajszi, akivel előtte nap még békésen együtt sörözgettünk és bagóztunk, másnap ott fog fejhangon hisztizni, hogy hogy képzelem, hogy egyáltalán rágyujtok a lakásban... példának okáért.... pici védtelen embrió.... persze.... még 1000 sejtből se áll, de már kitúrt a helyemről...:))))

Mint említettem, alapvetően nincs semmi bajom az embriókkal, ha nem ilyenek lennének, kihalt volna az emberiség, de ne szakadjunk már el az igaságtól, egy embrió valójában sokkal inkább mikrobinladen, mint "olyan kis védtelen"...

Az egy másik kérdés, hogy időnként nem lesz sikeres, nem lesz győztes, mert lesznek az általa generált "anyai ösztön"-nél erősebb hatások is. Ugye az embrió harca is kétesélyes mint minden harc, de mindenképp gigászi csata, mert "a nő két dologért tesz meg mindent, azért, hogy legyen gyereke, meg azért, hogy ne legyen gyereke"

Na jó. Nekem ez az a pont, ahol elég volt.

Ez a szép a hazugságban, hogy időnként annyira vehemens, hogy leplezetlenül kitárulkozik. Ha a moderátor a bejegyzésedet nem törli, és miért tenné, akkor most "közkincs" lehetett ez a kimutattaafogafehérét-eszmefuttatás.

Tudod, ez annyira bántó, hogy most én is az leszek: megélhetési örökbefogadottként mutogatod a sebeidet, mint a szegény Lázár, és azt gondolod, a világ legtermészetesebbje, hogy azért az elszenvedett néhány rossz évért ilyen másokon átgázoló, féktelenül önző ember lehetsz. Annyira odavan a tisztánlátásod, hogy fűnyíró-elven taposol mindenkit, és szántszándékkal kiáltod ki a szerencsétlen embriókat bűnbaknak. Nem ők tehetnek a kálváriádról, értsd már meg (bár egyre inkább kétlem, hogy ennyire súlyos volt, ráadásul az éremnek csupán az egyik oldala nyilatkozott meg)!

Kitúr a helyedről? Hát sose gondoltam volna, hogy ezzel az átkozott abortusz-szabályozással fogok érvelni ellened, de el kell keserítselek, hiába a csípőfogó, a külvilág teljes kizárása, a KETTEN-eldöntjük, a döntés KIZÁRÓLAG a nő, az ANYA kezében van. Neked törvényileg semmi közöd hozzá, ha tetszik, ha nem.

A tíz sornyi tökéletesen értelmetlen személyeskedést ugorjuk, mert hát nem ide tartozik, sőt még össze sem függ a témával - azt max te szeretnéd bele látni, amikor visszaélsz a magánlevelezésben elhangzottakkal. Én soha sem teszem.

Az utolsó 3 sor az, ami a témához kapcsolódik, tehát annál maradva, na ya, a mai magyar jog szerint kizárólag a terhes nőé a döntés, és ezzel szoktak visszaélni gátlástalan és gusztustalan módon sok esetben az úgynevezett "magzatvédők" amikor a terhes nőt igyekszenek manipulálni mindenféle eszközzel, tök függetlenül attól, hogy a másik félnek, a férfinak mi a véleménye a dologról. Van magzatkanaplótól némasikolyig meg bugyuta versikéig minden, de végigolvasva 60 oldalnyi abortuszos kérdést, a férfi a magzatvédőknél kétféle félmondatban fordul elő néha:

"majd megenyhül"

"az ő baja, húzott volna gumit" - utóbbi akkor is ha húzott...

Aki ma ebben a szituban tényleg védtelen, az történetesen pont a férfi, akinek időnként - főleg ha sikeres a "magzatvédők" aknamunkája a választási lehetősége a pokol vagy pokolra, a szeretett társ és párkapcsolat elvesztésére, kontra az általa az adott pillanatban a saját háta közepére sem kivánt életre szűkül, mindkét esetben egy rakat hosszútávú kötelezettséggel egyetemben. A férfi az, akinek ilyen helyzetben tényleg nincs pozitív opciója, vagy lelépve szenved, vagy kirúgva szenved, vagy ott maradva szenved. Egy nőt ebben a témában a párja akarata ellenében nyomni szerintem a világ egyik legerkölcstelenebb dolga, magam soha sem tenném. Ennyi.

Már elnézést, de KÍNOSAN ügyeltem és ügyelek arra, hogy a magánlevelezés titkait ne adjam ki. Nálam ez alap. Természetesen most sem tettem. Amit leírtam, kizárólag a GYK-n olvasható, NYILVÁNOS bejegyzéseidből forrásozik (szó szerint nem tudok idézni, de visszakereshető minden természetesen, szal valami ilyesmi: Ha a zasszony teherbe esne úgy, hogy nem terveztük, akkor az első lenne, hogy elvágnám az internetet csípőfogóval, és ez az állapot addig maradna fenn, amíg mi, KETTEN nem döntünk pro, vagy kontra. Vagy: Én, mint csecsemőkorban örökbefogadott gyerek itt a GYK-n milliószor megírtam...

Úgyhogy már ne is haragudj, de maximálisan betartottam a magánlevelezésben velem megosztott információkat, és ha csöppnyi becsület van benned, ha nem is kérsz ezért a rágalomért elnézést - ezt nem várom el -, de a tudtomra adod, hogy tévedtél. Ez a minimum.

Bejegyzésed lényegi részét még nem volt alkalmam elolvasni.

Így már rendben vagyunk. Akármekkora is a nézetkülönbség kettőnk között az élet minden területén, SOHA nem élnék vissza a bizalmaddal. A levéltitok az levéltitok, az adatvédelem pedig adatvédelem, és ez számomra evidencia.

A gyermekvállalás pedig nem jár együtt a szeretett társ elvesztésével, ha meg igen, akkor az vagy nem (eléggé) szeretett társ, vagy a szeretetet nem (eléggé) viszonzó társ, és akkor kár is sajnálni. A gyerekszülést követően az apukák egyébként még jobban szokták szeretni a párjukat és viszont, szóval egy (több) gyermek csak megszilárdítja/ják a kapcsolatot. Nekem ez a tapasztalatom.