Olyanokat kérdeznék akiknek volt abortuszuk:Megbántad? Miért döntöttél az abortusz mellett, és jó döntés volt?

Anyu barátnőjének volt 26 évesen. Egyszer hallottam amint sírva mondta anyunak, hogy nagyon megbánta. Most 46 éves, és egyedül van. Mondta, hogy már lehetne egy 20 éves gyereke.

én 19 évesen voltam abortuszon. véletlen baba volt, már 2 éve együtt voltunk. anyósom miatt na mega mi butaságunk miatt. ugyanis annyira bennünk volt még a szót kell fogadni a felnőtteknek mert ők jobban tudják, hogy hallgatttunk anyósomnra aki szerint nem kell megszületnie a babának. Még ma is megvan az ultrahang képe. nagyon bánom már lenne 7 éves gyerekem. igaz azóta van egy 4 és egy 1,5 éves.

Vannak helyzetek amikor igenis jó döntés, én 4 éve várom a csodát hogy teherbeessek mégis vannak helyzetek amikor nincs más megoldás. Van egy barátnőm akinek most volt a második védekezés mellett lett mindekettő az elsőnél nem is tarthatta volna meg mivel nagy cisztái is voltak mellette a fogamzásgátlótól na meg 16 éves volt. A mostani gumi mellett lett egy alkalmi kapcsolatból igy természetesen nem tartotta meg mivel amugy is komoly anyagi gondokkal kűzd. Szegény lassan ott tart hogy nem mer nemi élete élni, gyógyszert nem szedhet a cisztásodás miatt, többször próbálta és mindig tele lett több centis cisztákkal a gumival is igy járt. Igy ö nem bánta meg egyiket sem mivel muszáj volt, de megviselte lelkileg. Édesanyámnak is volt még az én születésem elött ö sem bánta meg, de sajnálja hogy akkor ugy alakultak a körülmények sajnos a család miatt muszáj volt elvetetni mivel házasságon kivüli gyerek lett volna és ezt a mélyen vallásos család nem bocsájtotta volna meg soha neki, pedig az is Édesapámtól lett volna, csak sajnos fél évvel az esküvő elött.

Nem minden feket vagy fehér jó vagy rossz. Sajnos vannak olyan döntések amiket meg kell hozni még akkor is ha ezt mások nem értik meg vagy elítélik. Nekem még nem volt soha abortuszom és remélem hogy nem is lesz soha. De ha az életemet veszélyeztetné egy terhesség akkor nem sokat gondolkodnék. Hiszen már két gyermekem van akiknek szükségük van az anyjukra. Sokszor ítélkeznek azok fölött a nők fölött akik abortuszra mennek. Ki kiáltsák őket gyilkosnak. Holott fogalmuk sincs a helyzetükről, hogy mit éreznek és mit miért tesznek. Egy ilyen döntést meghozni mindig nehéz, és igen sokszor van hogy megbánják, de annak semmi értelme hogy örökre bűntudatban éljenek. A döntéseinknek súlya van és nem lehet őket jóvá vagy semmisé tenni, csak elfogadni tovább lépni és megbocsájtani. S igen vannak olyan helyzetek mikor nincs más lehetőség. Pl mi van ha beteg a baba vagy ha az anya egézségét életét veszélyezteti, ha erőszakból fogant vagy ha már a sokadik gyerek lenne és még a többi is állami gondozásban van, esetleg a férj börtönben és nincs csak a segély. Persze örökbe is lehet adni, de ki mondja hogy lemondani egy kihordott gyermekről nincs olyan fájdalmas mint abortuszra menni? Azok viszont akik csupán azért vetetik el a gyereküket mert úgy kényelmesebb és egy becsúszott baba csak zavarná őket, vagy mert nem tudnak több tíz ezer forintos holmit venni azokat nem tudom és nem is akarom megérteni. Szóval az abortusz egy szükséges rossz ami mindenkinek nehéz. Ám aki sportot űz belőle az a szememben nem ember.

Nem bántam meg. 17 éves voltam, mikor terhes lettem, akkor egy éve voltam együtt a barátommal, aki 24 éves volt. Nagyjából fél évig óvszert használtunk, aztán a szüleimmel úgy döntöttünk, hogy elég komoly lett a kapcsolatunk ahhoz, hogy fogamzásgátlót kapjak. Szedtem is becsületesen, egy darabig minden rendben volt, aztán elmaradt a megvonásos vérzésem. Elkezdtem szedni az újabb levél gyógyszert, de közben csak idegesített a dolog így vettem egy tesztet ami egyértelműen pozitív lett. Na akkor jött a pánik, elmondtuk a szüleimnek. Ők elmondták, hogy támogatnak, akárhogy döntünk, de ők ésszerűbbnek látnák, ha nem tartanánk meg. Mondtuk, hogy meg sem fordult igazából a fejünkben, hogy megtartsuk, mert én érettségi előtt álltam, készültem a főiskolára, a párom akkor került egy jó munkahelyre, de anyagilag még nem volt egyenesben, azt meg nem akartam volna, hogy a nagyszülők neveljék fel a gyereket. Így maradt az abortusz. Eltelt azóta 5 év, azóta lediplomáztam, összeházasodtunk, és bár még védekezünk, ha most akarna jönni egy baba, már jöhetne. De konkrétan még nem vagyunk rajta a projekten. A mi kapcsolatunkat nagyon megerősítette ez a dolog, nem tette tönkre, mint ahogy sokaknál olvasom. Mivel mi mindketten így akartuk, nem volt veszekedés abból, hogy bárki kényszerítette volna a dolgokat. Persze mindkettőnknek fájt, mindketten megsirattuk, és az abortusz évfordulóján azóta is mindig elpityeredünk és megemlékszünk az egészről, de tudjuk, hogy ha az a baba megszületik, akkor ma már nem lennénk együtt, mert megmérgezte volna az egész kapcsolatot. Én talán be se fejeztem volna a főiskolát (már ha elkezdem), és kitudja, találtam-e volna munkát, vagy még ma is a szüleim nyakán élnék. Egy szó mint száz: nem bántam meg. Fájt, de ez volt a jó döntés.

Izé, a közös gyermeketek mérgezte volna meg a kapcsolatotokat? Te jó ég ilyet sem hallotta még...